A magyar egységek fegyverzete a tizenötéves háború időszakában | A hódoltság kora. Magyarország törökkori története

A magyar egységek fegyverzete a tizenötéves háború időszakában

„Ez elmúlt éjjel Bástha György uram 300 vasas fegyvereseket, ezer gyalogos muskatért, 500 … lancz kopjás gyalogot, ezer hajdut vitetett volt által az Dunán az mi sánczunkban, kik más napon: 26. Sept. 11 órakor kiütöttek volt az török sánczára, és az jancsárokat az sáncokbul kivágták volt, ezt meglátta az táborbeli török: az egész török táborban (lévő) lovas régi gyalog segítségekre ment. Szemben állottak egymással, oly nagy viadaljuk volt, oly sok lövés volt, hogy az sok füsttől úgy füstölögtenek az hegyek és Esztergom vára is, mint (ha) meggyúltak volna.”1 Talán a stíluselemzésben kevésbé gyakorlott olvasó számára is észrevehető, hogy a fenti – a létszámadatokat, csapatnemeket, időpontokat szenvtelen szakszerűséggel soroló – jelentés a harcmező képének felidézésekor élettel telik meg. Nyilvánvaló, hogy a harc rendkívüli hevességét bizonyító „füstölgő hegyek” látványa a jelentés íróját, Nemes-Kürti Pogrányi Benedek nógrádi főkapitányt is magával ragadta. Szavai alapján egy olyan ütközet képe bontakozik ki előttünk, melyben a főszerep már a tűzfegyvereket illette. Lényeges dolog ez, hiszen az olasz erődítési iskola mellett a lőfegyverek tömeges felhasználását tarthatjuk a hadügyi forradalom másik legfontosabb ismérvének. Jelen tanulmányunkban azt kutatjuk tehát, milyen szerepet töltöttek be a lőfegyverek a XVI. század második felében, illetve a tizenötéves háború éveiben a magyarországi hadszíntéren. Mint azt munkánk első részében már kimutattuk, a „hossszú háború” harcaiban részt vevő külföldi katonák és a korszak nyugat-európai seregeinek fegyverzete lényegében azonos volt. Témánk szempontjából azonban az is igen fontos, hogy az idegen katonaság fegyverzetének mekkora hányadát tették ki a lőfegyverek. Számukra és fontosságukra már abból is következtethetünk, hogy 1594 februárjában a császári megbízottak csak a drezdai hadszertárból 3035 különféle lőfegyvert vásároltak.2 Egy 1595 szeptemberéből, vagy novemberéből származó kimutatás az 1596. évi hadjáratban a várhatóan 24 000 főből álló hadsereg igényeit 8000 puskában és 8000 muskétában határozta meg. Emellett mindkét fegyvertípusból 2–2000 darabból álló tartalék kialakítását is kívánatosnak tartotta. Bécs védelméhez 1000, tábori használatra 400, a végvárakba pedig összesen 500 szakállast igényelt.3

1 Ifj. Kubinyi Miklós: Közlemények a Thurzó-levéltárból. Századok, 1871. (A továbbiakban Kubinyi, Századok, 1871.) 288. o. Nemes-Kürti Pogrányi Benedek levele gróf Thurzó Györgyhöz 1604. szept. 26.

2 Kriegsarchiv, Wien. Alte Feldakten (A továbbiakban: AFA) 1594/2/16. b.

3 AFA 1595/11/4.

4Ezek a mennyiségek kétségkívül igen impozánsak. Az adatok információs értéke azonban csak úgy teljes, ha a lőfegyverek számát össze tudjuk vetni a használatban levő egyéb fegyverek számával.

1594 februárjában a császár megbízottai azzal a feladattal érkeztek Drezdába, hogy az ottani hadszertárból 4500 fő – másfél gyalogezred – számára fegyvert vásároljanak. Az előírt mennyiség (1575 duplazsoldos fegyverzet és 2835 tűzfegyver) megvásárlása után a megmaradt mintegy 1000 guldent szintén fegyverekre költötték. Az összegből tíz páncélt és alabárdot, illetve további 200 különféle kézi lőfegyvert vásároltak. Az így beszerzett mennyiséggel végül is 1585 hidegfegyverekkel harcoló katonát és 3035 lövészt lehetett felszerelni. A két fegyvertípus közötti arány tehát csaknem kettő az egyhez a lőfegyverek javára.4

4 AFA 1594/2/16. b.

Ugyanez év áprilisában Zacharias Geizkoffler egy 3000 fős ezred és két 1000–1000 főt számláló egység felfegyverzésén fáradozott. Jelentkező, mivel a háború csak most kezdődött igazán, bőségesen akadt. Így a 3000-re tervezett ezred 3480, az egyik ezres kötelék pedig 1149 katonából állhatott volna. Csakhogy ehhez 1657 darab fél és egész landsknecht-páncélra lett volna szükség, aminek beszerzése, mivel Nürnberg és Augsburg készleteit pillanatnyilag kimerítették, súlyos nehézségek elé állította Geizkofflert. Ha sikerült megszereznie a tervezett mennyiségű páncélt, úgy az említett 5629 katona közül 2219 hidegfegyvereket, 3410 pedig kézi lőfegyvereket kapott. A két fegyver aránya itt durván három a kettőhöz.5

5 AFA 1594/4/7.

Egy másik, ezúttal 4000-es ezredben a 2800 muskétásra és lövészre mindössze 1200 pikás, alabárdos és kétkezes pallost forgató katona jutott.6

6 Zwiedeneck-Südenhorst: Kriegsbilder aus der Zeit der Landsknechte. Stuttgart, 1883. (A továbbiakban: Zwiedeneck) 276. o.

Hogy ezek az arányok nem véletlenszerűek és nem csak egy-egy ezredre, illetve kisebb seregrészre érvényesek, azt a már említett 1595. évi kimutatás is bizonyítja. Az ebben szereplő elméleti arány szerint 8000 duplazsoldosra pontosan kétszer annyi lőfegyveres, 8000 muskétás és 8000 lövész jutott. Ezek a számok még akkor is hűen tükrözik a hadvezetés nézeteit a fegyverek ideális arányairól, ha az elképzelések a gyakorlatban némiképp talán módosultak.7

7 AFA 1595/11/4.

A lőfegyverek szerepének további növekedésére következtethetünk az 1595. évihez hasonló, de 1600-ból származó kimutatás adataiból.8 Ebben a kézi lőfegyverek már ötszörösen múlták felül a páncélok számát. Az 1601. évi hadjáratra a 19 000 kézi lőfegyver mellett mindössze 4000 új páncélra tartottak igényt, tehát az 1595-ös kívánalmakkal megegyező mennyiségű lőfegyverre csak fele annyi páncél jutott. 1600-ban, a már meglevő készleteket is beszámítva, minden fegyverfajtából szerényebbek az igények, mint 1595-ben. Kivéve a kézi lőfegyvereket! 1595-ben többek között 10 000 páncélt, 4100 alabárdot, 700 pallost valamint 20 000 kézi lőfegyvert tartottak szükségesnek. 1600-ra ez így módosult: 4000 vért, 2400 alabárd, 500 pallos és pontosan 19 000 lőfegyver. Hogy ez valóban a lőfegyverek arányának növekedését tükrözi, bizonyítják a következők:

8 Kriegsarchiv, Wien. Sonderreihe des Hofkriegsrates, Bestallungen (A továbbiakban: Bst.) 1601/672.

– 5a „Fegyverzeti Hivatal” (Zeugwartamt) mindössze 600 páncéllal rendelkezett, így nagyobb raktárkészletekkel nem magyarázhatóak az alacsonyabb igények;

– a lőfegyvereknek a páncélokénál sokkal nagyobb arányú amortizációjáról valószínűleg nincs szó. A rendkívül gondos és alapos 1595-ös tervezet tartalékkészleteinek arányszámai ugyanis a két fegyverfajta egyenlő arányú veszteségével számolnak. A biztonsági okokból félretenni szándékozott 2000 páncélra 4000 lőfegyver jutott (1:2);

– a csapatoknál és a hadszíntéren levő fegyverzet nagyobb részét eddig is a lőfegyverek képezték, így ezek beszámítása sem javítaná a hidegfegyverek arányát.

Az eddigiekben főleg a készletek alapján valószínűsíthető fegyverzeti arányokkal foglalkoztunk. A fő kérdés azonban az, milyen arányban jelentek meg a lőfegyverek a harcoló egységeknél?

Mint azt harminchat, 1593 és 1605 közötti toborzási megbízás adatai bizonyítják, a tűzfegyverek száma a gyalogságon belül jelentősen meghaladta a szálfegyverekét.9

9 Kelenik József: A hadügyi forradalom és hatása Magyarországon a tizenötéves háború időszakában című tanulmányában található táblázatot. Hadtörténelmi Közlemények (A továbbiakban: HK), 1990/3., 94–95. o.

Annak megvizsgálásához, hogy a gyalogság fegyverzetének pontosan mekkora hányadát alkották a lőfegyverek, egységenként három aránypárt állítottunk fel. Az első a lövészek és nem lövészek arányát mutatja. Csakhogy a német csapatok számára kiadott Bestallungok adatai, mivel nem határozták meg pontosan az egyes fegyverek számát, torzított arányokat eredményezhetnek. A duplazsoldos elnevezés ugyanis nem csak a pikásokra és alabárdosokra vonatkozott. Közéjük számították a prima plana teljes állományát, köztük olyan nem harcoló, sőt fegyvertelen személyeket is, mint a lelkész, az írnok, vagy a felcser.10 Ezért, ahol csak lehetséges volt, kiderítettük a prima plana létszámát és összetételét. A duplazsoldosok számából levontuk azokat, akik a harcban ténylegesen nem vettek részt. Az így kapott számok alapján állítottuk fel a második aránypárt. Ám mivel nem lehettünk biztosak benne, hogy azok, akiket mi a prima planából harcolónak nyilvánítottunk, szálfegyvereikkel valóban tevőlegesen is részt vettek a küzdelemben, a prima plana teljes állományát levontuk a duplazsoldosok számából. Úgy véljük, hogy ez a harmadik aránypár jár legközelebb a valósághoz. Ennek alapján tudjuk legjobb közelítéssel megadni, hogy a harc megvívásából az egyes fegyverfajták milyen arányban vették ki részüket.11

10 A korban mindenkor a zsoldfizetési lista első lapján, a „prima plana”-n tüntették fel az egység tisztjeinek, tisztségviselőinek nevét. E kifejezés tehát mindig az alakulat tiszti és tágabb értelemben vett „törzskarát” jelölte.

11 L. az I. és II. táblázatot. (7–8–9–10–11–12. o.)

A táblázatból kitűnik, hogy a németföldön felállított ezredek fegyverzete a háború kezdetén még jóval konvencionálisabb volt, mint pl. a vallon-francia egységeké. Engelhardt Khurz ezredében 1593-ban zászlóaljanként 160 hidegfegyverre még csak 220 tűzfegyver jutott. A kilencvenes évek második felétől azonban az anyagi nehézségek és a felhalmozódó harci tapasztalatok együttes hatásának köszönhetően a német katonaságon belül is emelkedni kezdett a lövészek száma. A lőfegyverek 1601 után – minden rendelkezésre álló adat 6esetében – már több mint kétszeresen múlták felül a szálfegyverek számát. De 1605-ben már olyan német ezredek felállítására is megbízást adtak, amelyekben egy szálfegyverre átlag 4,95, illetve 6,94 lőfegyver esett.12

12 Az adatokat 1.: HK 1990/3., 94–95. o.

Ez már megközelíti a vallon-francia katonaságnál megfigyelhető arányokat Ezekben a jórészt Németalföldön toborzott ezredekben ugyanis a pikások és alabárdosok együttesen sem tették ki a lövészek számának egyhetedét. Sőt a magyarországi harcokban felbukkant néhány olyan vallon „lövészezred” is melyekben már csak a tisztek és altisztek viseltek szálfegyvert. A Schönberg (1597) illetve a Tilly vezette (1602) egységek zászlóaljaiban minden 11, illetve 9 lövészre jutott egy-egy alabárdos.13 A vallon-francia katonaság jelenléte tehát erősen módosította a nyugati gyalogság fegyverzetének összképét. A hadvezetés a tűz- és hidegfegyverek helyesnek tartott 2:1 arányát, igen okosan, a különféle nemzetiségű csapatok tradicionális fegyverzetének megőrzésével alakította ki. A landsknecht-hagyományokra visszatekintő osztrák-német katonaságnál a lőfegyverek kezdetben alig haladtak meg a szálfegyverek számát. A tűzfegyvert kedvelő vallonoknál viszont, akik Európa legjobb muskétásainak számítottak, a létszám egyhetedét kitevő pikások csupán biztosító szerepet játszottak – ha egyáltalán voltak.

13 Bst. 1602/714.

Hogy a Bestallungok adataiból levont következtetéseink nem csupán elméleti jellegűek, bizonyítja például Wilhelm Mitrowitz „német” ezredének mustrája. A 180 fős prima plana mellett a duplazsoldosok 961, a lövészek 1940 fővel képviseltették magukat.14 (1940:961 = 2,018:1) De – az arányokat illetően – még meggyőzőbb, még értékesebb az a kimutatás, amely 1604 novemberében készült a Felső-Magyarországon táborba szállt császári hadak létszámáról. A hat különféle gyalogos egység összesen 9434 főt számlált. Ebből 3494 a duplazsoldosok és 5490 a lövészek száma.15 Az így kapott tűzfegyver-hidegfegyver arány 1:1,7, ám a nem harcolóprima plana létszámát levonva a duplazsoldosok számából ez 1:1,94-re módosul.

14 FA 1605/12/1.

15 AFA 1604/11/ad.1.

Az idegen gyalogságon belül tehát – mint azt a gyakorlatból és az elméletből vett példák sora egyöntetűen bizonyítja – a katonák minimum kétharmada lőfegyverekkel volt felszerelve.

Ami a lovasságot illeti, a Magyarországon harcoló nyugati egységek mindegyike a kézi lőfegyverek alkalmazására építette harcmodorát. Egyetlen német, vallon vagy olasz lovas kezében sem találunk már lándzsát, vagy kopját.16

16 Kelenik József: A kézi lőfegyverek jelentősége a hadügyi forradalom kibontakozásában. A császári-királyi hadsereg fegyverzetének jellege Magyarországon a tizenötéves háború éveiben. HK 1991,/3., a 104–106., 110. és 112. oldalakon levő táblázatok.

A fenti arányok alapján a tűzfegyverek a magyarországi hadszíntéren is tömegesen alkalmazott harceszköznek számítanak. Ám ez a tény önmagában még megkérdőjelezhető bizonyítéka a hadügyi forradalom itteni jelenlétének. A korszak hadszervezésének jellege ugyanis lehetővé tette a legkorszerűbb fegyverzet, a legjobban képzett tisztek, katonák és ezzel együtt a leghatásosabb harceljárások megvásárlását, s bármely hadszíntéren történő bevetését. A vallon, lotharingiai, olasz zsaldosok és fegyverzetük magyarországi jelenléte ennek értelmében nem lenne más mint a „korszerű nyugati technika” bérbevétele. Csakhogy a 15 éves háború hadseregeinek túlnyomó többsége mindenkor 13osztrák-német és magyar, illetve magyarországi katonákból állt. Olyan területek lakosaiból tehát, melyeket – legalább is Parker szerint – még nem értek el a hadügyi forradalom változásai. De vajon helytálló-e ez a feltevés, hiszen a tűzfegyverek számának növekedése a magyarországi hadszíntéren mar a XVI. század közepén, hatvanas éveinek végén – a nyugat-európai területek ilyen irányú fejlődésével egyidőben – megkezdődött.

7I. TÁBLÁZAT
A TIZENÖTÉVES HÁBORÚBAN RÉSZT VEVŐ KÜLFÖLDI GYALOGEZREDEK „PRIMA PLANA”-JÁNAK LÉTSZÁMA

DÁTUM	PARANCSNOK NEVE	ZLJ. LÉTSZÁM	NEMZE- TISÉG	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	JELZET
1593. XII. 9.	Engelhardt Khurz	400	német	1	1	1	1	1	2	1	2	1	2	1	2	2	1	1	–	–	–	–	Bst. 1593/464.
1596. XI. 25.	Orpheo Galliano (A)	300	vall.	1	1	1	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	6	–	–	Bst. 1596/515.
1596. XI. 25.	Orpheo Galliano (B)	300	vall.	1	1	1	–	–	–	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	6	2	–	Bst. 1596/515.
1597.	Georg Bayer Freyherr in Boppart	300	fr.	1	1	1	–	–	–	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	6	2	–	Bst. 1597/521.
1597.	Orpheo Galliano	300	fr.	1	1	1	–	–	–	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	6	2	–	Bst. 1597/521.
1597. III. 1.	Johan Baptista Pezzen	300	német	1	1	1	1	1	2	1	–	–		1	2	2	–	1	1	–	–	–	Bst. 1597/524.
1597. III. 1.	Névtelen	300	vall.	1	1	1	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	–	–	–	AFA 1597/3/1.
1598. IV. 4.	Johan Pernstein	300	német	1	1	1	1	1	2	1	–	–	–	1	2	2	–	1	1	–	–	–	Bst. 1597/537.
1598. IV. 13.	Johan Friedrich von Mörspurg	400	német	1	1	1	1	1	2	1	–	1	2	1	2	2	1	1	1	–	–	–	Bst. 1598/574.
1598. IV. 13.	Bernhard Hieronymus Rusworm	400	német	1	1	1	1	1	2	1	–	1	2	1	2	2	1	1	1	–	–	–	Bst. 1598/574.
81598. IV. 18.	Carl Ludwig Grafen zu Sulz	400	német	1	1	1	1	1	2	1	2	1	2	1	2	2	1	1	–	–	–	–	Bst. 1598/575.
1598. IV. 20.	Georg Bayer zu Boppart	300	fr.	1	1	1	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	6	–	–	Bst. 1598/576.
	Hans Reinhard von Schönberg	300	vall.	1	1	1	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	6	–	–	Bst. 1598/576.
1599. IV. 16.	Johan Baptista Pezzen	300	német	1	1	1	1	1	2	1	–	–	2	1	2	2	1	1	–	–	–	–	Bst. 1599/624.
1599. V. 28.	Gottfried von Riebitsch	300	szil.	1	1	–	1	1	2	1	–	–	2	1	2	2	–	1	1	–	–	4	Bst. 1599/632.
1600. II. 29.	Gottfried von Riebitsch	400	szil.	1	1	–	1	1	2	1	–	–	2	1	2	2	–	1	1	–	–	4	Bst. 1600/651.
1600. IV. 24.	Heinrich von Lurraine Marggrafen von Mony Grafen von Chaligny	300	vall.	1	1	1	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	6	–	–	Bst. 1600/655.
1601. III. 23.	Adolf Althan	300	német	1	1	1	1	1	2	1	–	–	1	1	2	2	1	1	1	–	–	–	Bst. 1601/680.
	Hans Preyner zu Stübing	300	német	1	1	1	1	1	2	1	–	–	1	1	2	2	1	1	1	–	–	–	Bst. 1601/680.
	Pernhausen	300	német	1	1	1	1	1	2	1	–	–	1	1	2	2	1	1	1	–	–	–	Bst. 1601/680.
1602. III. 15.	Hans Preyner zu Stübing	300	német	1	1	–	–	1	2	1	–	–	–	1	2	2	–	1	1	–	–	–	AFA 1602/3!5.
		400	német	1	1	–	–	2	1	1	–	–	–	–	2	2	–	1	1	–	–	–	AFA 1602/3/5.
1602. V. 17.	Johan Tscherklaes von Tilly	300	vall.	1	1	1	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	1	6	–	–	–	Bst. 1602/714.
91603. IV. 10.	Leonhard Ehrgott	300	német	1	1	–	–	1	2	1	–	–	–	1	2	2	–	1	1	–	–	–	AFA 1603/4/1.
1603. V. 12.	Lucas Römer .	300	német	1	1	–	–	1	2	1	–	–	–	1	2	2	–	–	1	–	–	–	AFA 1603/5/1.
1603. V. 26.	Germanico Strassoldo	300	olasz	1	1	–	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	–	1	6	–	–	AFA 1603/5/3.
1603.	Johan Baptista Pezzen	300	német	1	1	1	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	1	1	6	–	–	AFA 1603/5/4.
1603.	Carl Ludwig Grafen zu Sulz	300	német	1	1	1	–	–	2	–	–	–	–	1	2	2	–	1	1	6	–	–	AFA 1603/5/4.
1604. IV.	Capitulation über 1500 Knecht	300	német	1	1	–	–	1	2	1	–	–	–	1	2	2	–	1	1	–	–	–	Bst. 1604/768.
1605. I. 28.	Welthin Schmidt von Wellenstein	500	német	1	1	–	1	1	2	–	–	–	–	1	2	2	–	1	1	–	–		AFA 1605/1/1.
1605. 1. 29.	Maximilian Graf zu Salm	300	német	1	1	–	1	1	2	1	–	–	–	1	2	2	–	1	1	–	–	–	AFA 1605/1/3.

Magyarázat a táblázathoz:

1. Haubtman (parancsnok), 2. Fendrich (zászlós), 3. Caplan (káplán/prédikátor/pap), 4. Schreiber (írnok), 5. Veldwäbl17, 6. Wäbl18, 7. Furier (futár), 8. Schützen führer (lövészparancsnok), 9. Tolmatsch (tolmács), 10. Diabant („legény”, gyalogos), 11. Veldscher (felcser), 12. Trummerschlag (dobos), 13. Pfeiffer (sipos), 14. Reitknecht (lovas legény), 15. Führer (vezető), 16. Leutenant (hadnagy), 17. Corporal (tizedes), 18. Sergant (őrmester), 19. Egyéb

17 Wäbl, Veldtwäbl: altiszti rang, mai fogalmak szerint talán az őrmesteri rendfokozathoz áll a legközelebb. A XVI. században azonban, lévén az egységeknél még jóval kevesebb tiszt és altiszt, szerepük fontosabb beosztásuk tekintélyesebb volt, mint egy mai őrmesteré. A Wäbl-t a katonák maguk közül választották, a Veldtwäbl-t pedig az egység parancsnoka nevezte ki.

18 A parancsnok mellett táborozáskor tisztiszolgai, harcban testőri feladatokat ellátó katonák.

Rövidítések a táblázatban: szil.= sziléziai, vall. = vallon, fr. = francia

10II. TÁBLÁZAT
A TŰZFEGYVEREK ÉS HIDEGFEGYVEREK VALÓS ARÁNYA A KÜLFÖLDI GYALOGEZREDEKBEN

DÁTUM	PARANCSNOK NEVE	ZLJ. LÉTSZÁM	NEMZE- TISÉG	LŐF. ELLÁ- TOTT	EGYÉB	ELMÉLE- TI ARÁ- NYUK	„PRIMA PLANA”			HIDEG- FEGYVEREK TŰZFEGYVE- REK ÚJ ARÁNYA	HIDEGFEGYVE- REK ÉS TŰZ- FEGYVEREK ARÁNYA A „PRIMA PLANA” NÉLKÜL
DÁTUM	PARANCSNOK NEVE	ZLJ. LÉTSZÁM	NEMZE- TISÉG	LŐF. ELLÁ- TOTT	EGYÉB	ELMÉLE- TI ARÁ- NYUK	ÖSSZ. LÉTSZ.	NEM HAR- COLÓ	HIDEG- FEGYV. HARC.	HIDEG- FEGYVEREK TŰZFEGYVE- REK ÚJ ARÁNYA
1593. XII. 9.	Engelhardt Khurz	400	német	220	180	1:1,2	20	15	5	165:220 = 1:1,33	160:220 = 1:1,37
1596. XI. 25.	Orpheo Galliano (A)	300	vall.	275	25	1:11	17	8	9	17:275 = 1:16,1	8:275 = 1:34,3
1596. XI. 25.	Orpheo Galliano (B)	300	vall.	250	50	1:5	17	8	9	42:250 = 1:5,95	33:250 = 1:7,57
1597.	Georg Bayer Freyherr in Boppart	300	fr.	250	50	1:5	17	8	9	42:250 = 1:5,95	33:250 = 1:7,57
1597.	Orpheo Galliano	300	fr.	250	50	1:5	17	8	9	42:250 = 1:5,95	33:250 = 1:7,57
1597. III. 1.	Johan Baptista Pezzen	300	német	180	120	1:1,5	15	11	4	109:180 = 1:1,65	105:180 = 1:1,71
1597. III. 1.	Névtelen	300	vall.	275	25	1:11	11	8	3	17:275 = 1:16,1	14:275 = 1:19,6
1598. IV. 4.	Johan Pemstain	300	német	165	120	1:1,3	15	11	4	109:165 = 1:1,51	105:165= 1:1,57
1598. IV. 13.	Johan Friedrich von Mörspurg	400	német	270	130	1:2,07	20	16	4	114:270 = 1:2,36	110:270= 1:2,45
1598. IV. 13.	Bernhard Hieronymus Rusworm	400	német	270	130	1:2,07	20	16	4	114:270 = 1:2,36	110:270= 1:2,45
1598. IV. 18.	Carl Ludwig Grafen zu Sulz	400	német	250	150	1:1,6	20	16	4	134:250 = 1:1,86	130:250= 1:1,92
111598. IV. 20.	Georg Bayer zu Boppart	300	fr.	250	50	1:5	16	7	9	43:250 = 1:5,8	34:250 = 1:7,35
111598. IV. 20.	Hans Reinhard von Schönberg	300	vall.	250	50	1:5	16	7	9	43:250 = 1:5,8	34:250 = 1:7,35
1599. IV. 16.	Johan Baptista Pezzen	300	német	175	125	1:1,4	18	14	4	111:175 = 1:5,7	107:175 = 1:1,63
1599. V. 28.	Gottfried von Riebitsch	400	szil.	245	155	1:1,5	20	16	4	139:245 = 1:1,76	135:245 = 1:1,81
1600. 11. 29.	Gottfried von Riebitsch	400	szil.	245	155	1:1,5	20	16	4	139:245 = 1:1,76	135:245 = 1:1,81
1600. IV. 24.	Heinrich von Lurraine Marggrafen von Mony Grafen von Chaligny	300	vall.	250	50	1:5	16	7	9	43:250 = 1:5,8	34:250 = 1:7,35
1601. III. 23.	Adolf Althau	300	német	175	125	1:1,4	17	13	4	112:175 = 1:1,56	108:175 = 1:1,62
	Hans Preyner zu Stübing	300	német	175	125	1:1,4	17	13	4	112:175 = 1:1,56	108:175 = 1:1,62
	Pernhausen	300	német	175	125	1:1,4	17	13	4	112:175 = 1:1,56	108:175 = 1:1,62
1602. III. 15.	Hans Preyner zu Stübing	300	német	250	150	1:1,6	13	9	4	141:250 = 1:1,77	137:250 = 1:1,82
1602. III. 15.	Hans Preyner zu Stübing	400	német	200	100	1:1,2	13	9	4	91:200 = 1:2,19	87:200 = 1:2,29
1602. V. 17.	Johan Tscherklaes von Tilly	300	vall.	270	30	1:9	17	8	9	22:270 = 1:12,2	13:270 = 1:20,7
1603. IV. 10.	Leonhard Ehrgott	300	német	200	100	1:2	13	9	4	91:200 = 1:2,19	87:200 = 1:2,29
1603. V. 12.	Lucas Römer	300	német	200	100	1:2	12	8	4	92:200 = 1:2,17	88:200 = 1:2,27
121603. V. 26.	Germanico Strassoldo	300	olasz	200	100	1:2	16	7	9	93:200 = 1:2,15	84:200 = 1:2,38
1603.	Johan Baptista Pezzen	300	német	200	100	1:2	18	9	9	91:200 = 1:2,19	82:200 = 1:2,43
1603.	Carl Ludwig Grafen zu Sulz	300	német	200	100	1:2	18	9	9	91:200 = 1:2,19	82:200 = 1:2,43
1604. IV.	Capitulation über 1500 Knecht	300	német	200	100	1:2	13	9	4	91:200 = 1:2,19	87:200 = 1:2,29
1605. I. 28.	Walthin Schmidt von Wellenstein	500	német	400	100	1:4	13	9	4	91:400 = 1:4,39	87:400 = 1:4,59
1605. I. 29.	Maximilian Graf zu Salm	300	német	250	50	1:5	14	10	4	40:250 = 1:6,25	36:250 = 1:6,91

A táblázatban alkalmazott rövidítések magyarázata: vall. = vallon, szil. = sziléziai, fr. = francia
Az aránypárok felállításakor a hidegfegyverek számát mindenkor egynek vettük és ehhez viszonyítottuk a lőfegyverek számát.

E tendencia itteni megjelenését és hatását mind a tüzérség, mind a kézi lőfegyverek esetében viszonylag egzakt, számszerű adatok segítségével tudjuk igazolni. A XVI. század második feléből fennmaradt nagyszámú leltár ugyanis lehetővé teszi, hogy váraink fegyverzetének mennyiségi, esetenként minőségi változásait nyomon kövessük.

A tűzfegyverek száma, jelentősége a magyarországi hadszíntéren a XVI. század második felében A lőfegyverek szerepe a magyar katonaság fegyverzetében 1528–1593 között A lőfegyverek aránya és jelentősége a magyar katonaság fegyverzetében a „hosszú háború” idején A kézi lőfegyverek a magyarországi harcokban 1593–1605

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem