jeruzsálemi templom
jeruzsálemi templom: Jahve hajléka, az áldozat bemutatásának helye. 1. A salamoni templom: Izr. fiainak ősi szentélye, a ® láda hordozható, tehát nem helyhez kötött volt, mégis kialakult néhány állandó helye (® Siló, ® Kirjat-Jearim, ® Bétel) még mielőtt Dávid Jeruzsálembe vitte és a városon belül egy sátorban helyezte el (2Sám 6,12–17; vö. 7,2). Dávid első templomépítési terve, amely a láda állandó helyhez kötődését jelentette volna, ellenkezett a 12 törzs szövetségének hagyományaival (7,5 kk.), de az Úr angyalának megjelenése, ® Arauna szérűjének megvétele (24,16–25: 50 ezüst sékelért; 1Krón 21,25: 600 arany sékelért) és egy Jahveoltár emelése mégis előkészítette, ha csak távolról is. Először a Krón szerzője (1Krón 22,1; 2Krón 3,1) nevezi Jahve hajlékának az angyal megjelenése helyét, ahol Dávid oltárt emelt. De már a 2Sám 24-ben is igazolást kap a király áldozatának elfogadásával (1Krón 21,26: tűz szállt alá az égből; vö. 2Krón 7,1). Lehetséges, hogy ez a kultusz létesítésével kapcsolatos legenda az Izr. előtti jebuzita szentély tényleges átvételét akarta feledtetni, de a szövegből magából ez nem elemezhető ki. A 3,1 Ornán/Arauna szérűjét ® Morija hegyével azonosítja és így kapcsolatot teremt a pátriárkák korával (Ter 22,2). – Arról a nagyarányú előkészítő munkáról, amelyet a Krón szerzője Dávidnak tulajdonít (1Krón 22,2–19), hogy szerepét a ~ építésében kiemelje, Sám/Kir nem tesz említést. Dávid Salamonnak mondott utolsó szavaiból (1Kir 2,1–9) hiányzik a ~ építésére vonatkozó megbízás. Csak a deuteronomikus szerző tud róla (1Kir 5,17; 8,17 kk.; tőle való betoldás a 2Sám 7,13), aki Salamon egy szerződéséről is beszámolt, amelynek értelmében a tíruszi ® Hirám Libanonból fát szállított a ~ építéséhez (1Kir 5,15–26). Az 5,27–32 más kéztől utólag betoldott adatai (munkások) aligha származnak korabeli forrásból; későbbi elképzeléseket adnak vissza, de legalább 2 pontban megfelelhetnek a valóságnak: fabehozatal Libanonból, kvadrátkövek beszerzése Jeruzsálem környékéről. A föníciai szakemberek (® Gebál) foglalkoztatása révén a ~ építése a szír-föníciai szakrális építészettel is összekapcsolódik. – A salamoni ~nak régészetileg semmi nyomát nem lehet felfedezni. Azon a helyen, ahol Salamon ~ának állnia kellett a jövőben sem igen lesz lehetséges ásatás, és így megbízható eredményekre sem számíthatunk. Hogy a Salamon emelte épülettömböt körülzáró fal (7,7.12) miként viszonyult a mai falhoz, az már nem állapítható meg. Csupán azt lehet feltenni, hogy a királyi paloták és a ~ a fogság utáni helyzettől eltérően szorosan egymás mellett álltak: a fal egy darabon egyszerre mindkettőnek része volt (vö. Ez 43,7 kk.), és kapuk vezettek át közvetlenül az egyikből a másikba (2Kir 11,19). Hogy a mai szent szikla kapcsolatban volt a ~mal, azt nem vitatják, azt azonban igen, hogy a szentélynek volt-e az alapja v. az égőáldozati oltárnak. 1Kir 6: a tkp.-i templomépületről itt található a legtöbb adat, de azért sok részlet homályban marad (pl. nem kapunk világos képet a ~ külsejéről, nem derül ki a falak szélessége, bizonyos szakkifejezések nehezen értelmezhetők, sőt későbbi kiegészítések is torzítják a képet). M. Noth a méreteket, az építőanyagokat és az alkalmazott technikát illető, szembeötlően pontos adatokat egy szóbeli építési utasításra vezeti vissza, amely a ~ építése előtti időből való volna, s amelyet (a 6,37 kk. tartalmazta feljegyzéssel együtt: az alapokat Salamon uralkodásának 4. évében rakták le és a ~ 7 év múlva lett készen) később – betoldásokkal (6,11–14.18 kk.; 22) – leírássá alakítottak volna át. Salamon ~a egy – belül végig egyforma szélességű (20 könyök = kb. 9 m) – főhajóból állhatott; a 60 könyök hosszú belsőt fal zárta körül, és fából való épületelemek osztották 2 részre: a ® szentek szentjére (ez egy 20×20×20 könyöknyi, kocka alakú terem volt ablak nélkül, talán lépcső vezetett fel hozzá, s fa ajtaja volt, nem függöny fedte el) és egy szentélyre (ez 40 könyök hosszú, 30 [LXX: 25] könyök magas volt, a falait cédrus borította, a padlózata ciprusfából készült). A ~ot puhább fából készült faragványok díszítették és belsejének fényét gazdag aranyozás emelte. A kultikus tartozékok: ® illatáldozati oltár, ® kerubok, ® kitett kenyerek asztala, ® láda, mécstartók (® menóra), ® templomi kincs. A ~ teteje minden bizonnyal lapos volt (vö. 6,10). A fedett fő épülethez K felől egy – feltehetően fedetlen – előcsarnok csatlakozott; ebben álltak az oszlopok, a ® Jachin és a ® Boász (úgy, mint a hozzávetőleg ugyanabból az időből való aradi Jahve-szentélyben). Hogy az oldalfalak alkotta nyitott előcsarnok milyen lehetett, azt a Kr. e. 8. sz.-i Tell Tainat-i templom mutatja. Míg belül az épület (a szentély ablakait nem tekintve; 6,4) tagolatlan volt, addig kívül 3 – vízszintes irányban futó – párkányzat vette körül. Ezekre épült az a nehezen értelmezhető (szobák v. galériák? kőből v. fából?) épületrész, amely körülfogta a ~ot (vö. 6,5–8); épp ezek miatt nehéz a salamoni ~ot hitelesen rekonstruálni. A ~tól K-re állt az előudvarban az égőáldozat oltára és a bronz medence. Salamon ~a számottevő szerkezeti változtatás nélkül Kr. e. 587-ig állt fenn, amikor is Nebukadnezár (miután előzőleg egyszer már kifosztotta; vö. 2Kir 24,13) lerombolta (25,13–17; Jer 52,17–23). 2Mak 2,4–8 mutatja, hogy a szt. felszerelési tárgyak ellenség kezére kerülése később (Jer 3,16-tal ellentétben) új értelmezést kapott; Jeremiás elrejtette őket, s csak a Messiás napjaiban fognak előkerülni. – Ezekiel próf. látomása. Az új ~ leírását, ahogy Ezekiel víziójában megjelent (Ez 40–44,3) nem szabad csupán a salamoni ~ egyszerű felidézéseként értelmezni, s mintegy a Sám/Kir leírásaiból hiányzó részletek pótlásaként felfogni; de nem tekinthetjük a fogság utáni ~ építői számára készült tervnek, utasításnak sem. Amit a próf. látott, ill. amiről látomása volt, az igehirdetés tárgya (Ez 40,4; 43,10 kk.) és az új üdvösség meghirdetése, amely a szentély új rendjét tételezi fel (a ~ban a királyok idején elkövetett visszaélésekkel szemben: 43,8–11). A ~ban újra jelen lesz az Isten (43,1–9) és így a ~ az üdvösség forrása lesz, és az egész ország gyógyulást és életet talál benne (47,1–12). A tiszta vallási valóságot nem fogja semmiféle királyi építkezés elhomályosítani (43,7 kk.), minden profán dolog elmarad mögötte, mert fölébe emelkedik a hétköznapinak. Ezt jelzik a lépcsők: 7 vezet a külső előudvarba (40,6), 8 a belső előudvarba (40,31.34.37), 10 a központi templomépülethez (40,49), a szentség egyre magasabb fokának megfelelően egészen a szentek szentjéig (41,4). A részletesen leírt kapuk (egymással szimmetrikusan szemben álló fülkékkel; vö. a vaskori megiddói és gézeri kapukkal) közül a K-i kapu különös tiszteletben részesült, mert Isten dicsősége számára szolgált, amely elhagyta a ~ot (10,18 kk.), majd újra bevonult (43,1–5) rajta. A kapuk a 100×100 könyök nagyságú, négyzet alakú belső udvarba (40,47) vezettek, ahol az égőáldozati oltár állt (43,13–17). Az oldalszárnyak (a papok cellái, a kamrák, az áldozat előkészítésére, ill. az áldozati lakoma céljára szolgáló helyiségek: 40,17; 40,44 kk.; 42,1–14; 46,19 kk.) szorosan a főépülethez csatlakoznak, de ez a tökéletes összhang és rend egyszersmind követelményeket is jelentett (43,7 kk.). Ezekiel próf. látomása hatással lehetett a fogság utáni ~ra, ill. a ® Templomtekercsben és a ® Misna magyarázataiban megfogalmazott elképzelésekre. – 2. A második ~. Ezen a néven a zsidó hagyomány a fogság után, Zerubbábel idején emelt új templomot, ill. Heródes templomát tartja számon, amely nem újonnan épült, hanem a még álló régi templom teljes átépítése és felújítása. – a) Zerubbábel ~a. Jóllehet Cirusz perzsa király Kr. e. 538: engedélyezte Jeruzsálemben Jahve templomának újra felépítését (2Krón 36,23 = Ezd 1,2; vö. 5,15; 6,3 kk.), a munka a kezdeti nekilendülés után (Kr. e. 537: Sesbaccár kormányzó visszavitte az elhurcolt szt. edényeket Jeruzsálembe; a romok alól kiásták a ~ alapjait, és a szabadban újra elkezdődött az áldozatbemutatás; Ez 5,16) elakadt. Még Kr. e. 520: is romhalmaz volt a ~ tér (Ag 2,3), és az újjáépítést csak Aggeus és Zakariás próf. szavára folytatták (Ezd 5,1 kk.). Zerubbábel kormányzó és Józsue főpap vezette az építkezést (vö. Zak 4,9; Sir 49,11 kk.), amelynek menete Aggeus próf. keltezett mondásai alapján jól követhető; Kr. e. 515 tavaszán fejeződött be (Ezd 6,15 kk.). Az új ~ a régi helyén (2,68; 5,15) és – 6,3 ellenére – minden bizonnyal az eredeti méretekben épült fel. Ag 2,3 nem vonatkoztatható erre a ~ra. A perzsa pénz (Ezd 6,4) és az önkéntes adományok (2,68 kk.; Neh 7,69 kk.) lehetővé tették, hogy méltó épületet emeljenek az Istennek, de az oszlopok (® Jachin és ® Boász) vsz. már nem kerültek elő, ugyanígy az elpusztult bronz medencét és ládát sem pótolták újjal. A szentélyben a régi mécstartó helyébe a hétkarú ® menóra került. A szentek szentje és a szentély közé most minden bizonnyal falat húztak (vö. Ez 41,3). Az ajtó elé drága ® függönyt akasztottak (2Krón 3,14 a salamoni templomról mondja, de csak a fogság utáni ~ra érvényes, melyet a szerző maga előtt látott). A fogság után vitathatatlanul ez a ~ volt a kultikus központ, s mint ilyen a legjelentősebb. Ezt nemcsak az tanúsítja, hogy a krónikást minden érdekelte, ami rá vonatkozott, hanem az is, hogy a P-ben a jeruzsálemi szentély elemeit a szt. ® sátor leírásához is felhasználta (Kiv 25; 35–38), amelynek terve magától Istentől való volt (25,8 kk.; 26,30). A gör. szerzők közül elsőként abderai Hekataiosz (Kr. e. 300 k.) írt a ~ról. III. Antiokhosz (® Szeleukidák) a zsidók békés magatartását azzal viszonozta, hogy hozzájárult a kultikus költségekhez, valamint a ~ javításának és bővítésének (oszlopcsarnok) költségeihez. Polübiosz (Kr. e. 2. sz.) a ~ot Jeruzsálemmel azonosította, s megemlítette, milyen pompás volt. Ezt ® Ariszteász levele is tanúsítja. Sir 50,1–21 úgy ecseteli Simon főpap működését Kr. e. 180 k. a ~ érdekében és a kultusz szolgálatában, ahogy a hívő nép látta és emlékezetében őrizte. A ~ kincse mohóságot ébresztett (® Heliodor); IV. Antiokhosz Kr. e. 196–194: elfoglalta, kirabolta és Zeus-szentéllyé alakította a ~ot, de Makkabeus Júdás visszafoglalta, megtisztította és újra felszentelte (1Mak 4,36–61; ® templomszentelési ünnep). A Hasmoneusok idején a papság belső ellentétei miatt egy csoport kivált és ® Kumránba költözött. Kr. u. 63: Pompeius még a szentek szentjébe is bemerészkedett, de ki nem rabolta a ~ot és a kultuszt sem szüntette be. – b) A heródesi templom. Amikor Nagy Heródes az erődök és paloták elkészülte után a ~ megújítására is gondolt, le kellett győznie a zsidók bizalmatlanságát. Ezt azzal érte el, hogy (Kr. e. 19.) mielőtt a központi épület átépítésébe belefogott, előteremtette a szükséges pénzt. A kultikus hagyománytisztelet a szentek szentje és a szentély bővítését nem tette lehetővé, így csak az előcsarnokot lehetett megnagyobbítani: 100×20 könyök alapterületű lett, 100 könyök magas homlokzattal. Oldalt szintén körül lehetett építeni, sőt felső emeleteket is szabad volt rá húzni. A tetőn arany nyársakat helyeztek el, védekezésül a madarak ellen, nehogy bepiszkítsák. A szt. kerületet (® tiszta és tisztátalan) újra rendezték: szétválasztották a papok, a férfiak és a nők udvarára. Gör. és lat. feliratok (1871: egész táblát találtak; 1935: további töredék került felszínre) halálbüntetés terhe alatt figyelmeztették a nem zsidókat, nehogy belépjenek a számukra tilos kultikus részekbe (vö. ApCsel 21,27–31). A hellén városok agorájának, a róm. városok forumának szerepét Jeruzsálemben az oszlopcsarnok (Jn 10,23; ApCsel 3,11; 5,12) által körülzárt, és mindenki számára nyitva álló tér töltötte be a ~ előtt (ez volt a pogányok udvara). Építése igen nagy erőfeszítéseket kívánt meg: 3 oldalról alapépítményre volt szükség; az al-Haram as-Sarifot körülvevő fal (siratófal, a ~ párkánya, Salamon istállói) még ma is látható. Jeruzsálem alsóvárosából föld alatti folyosók vezettek fel a ~ térre, a Ny-i lakónegyedet 2 hídon át lehetett megközelíteni. ÉNy-on az Antonia-vár nem annyira védte a ~ot, inkább megfigyelő helyül szolgált. A díszítésében Heródes tekintettel volt a zsidók vallásos érzületére, de egy arany sas a homlokzaton megütközést keltett, mert esetleg Zeust is felidézhette. A fő munkálatok kb. 10 év alatt befejeződtek, így fel is lehetett a ~ot szentelni, de a sétányon még Kr. u. 62–64: Albinus prokurator idején is folytatódott a munka (vö. Jn 2,20). Alighogy használatba vették a második ~ot, már áldozatul is esett a Jeruzsálemet elfoglaló róm. légióknak: romhalmazzá vált. Josephus Flavius, aki még látta a ~ot, 2 f.-et szentelt leírásának, amely helyenként aligha mentes a túlzásoktól. Hogy a megújítására vonatkozó tervek (® Templomtekercs), amelyek vsz. a kumráni körből kerültek ki, a heródesi terv ellenében készültek v. korábbiak-e, annak eldöntését csak a szöveg teljes kiadása és módszeres feldolgozása után lehet majd megkísérelni. A Kr. u. 2. sz.-ban a Misna egyik része egy 3. ~ számára fogalmazta meg az eszményi tervet. A kumráni réztekercs szerint a ~ kincsének rejtekhelye a régi ~ környéke. A zsidó vallási gyakorlatban a ~ határozta meg az ® ima irányát. Pénzérméken és a zsinagógákban a ~ homlokzatának v. felszerelési tárgyainak képe emlékeztetett az első helyen álló jeruzsálemi szentélyre, de egyszersmind újjáépítése vágyát is ébren tartotta, amelyért a ® tizennyolc imában könyörögtek.
96. A templomtér és a Heródesi Templom
97. A templom-tér nyugati oldala
98. A Templom-hegy metszete a déli falnál
99. A jeruzsálemi templom makettje. A mai Jeruzsálem nyugati lejtőjén egy kertben látható a Jézus korabeli Jeruzsálem, amelyet kis márványkockákból 4 év alatt épített fel egy izraeli régész. A képen a keleti fal felől a templom előudvarába látunk, itt nyüzsgött a nép, innen űzte ki Jézus a galambárusokat és a pénzváltókat. A tér közepén áll egy második fal, ezen csak egy kis kapu van, az asszonynép számára. Belül egy pompás, boltíves kapu látszik, ez a Nikanor-kapu, ezen lehetett bemenni a férfiak előudvarába. Itt a belépő közvetlenül az égőáldozati oltárral és a templom főkapujával találta magát szembe. Hogy maga a templom viszonylag kicsi, az abból érthető, hogy kinn ünnepeltek, a templom isten jelenlétének volt színhelye. Oldalt az oszlopcsarnokban folyt a tanítás és a rabbik vitája
100. Tilalmi tábla a jeruzsálemi templomból. A pogányok udvarát körülvevő alacsony falon táblák voltak, melyek görögül figyelmeztették a pogányokat: aki idegent rajtakapnak, hogy a szentélyt körülvevő rácson belép, az halállal bűnhődik. Az egyik ilyen tábla Isztambulban van az Archeológiai Múzeumban
