SÜTEMÉNYEK
SÜTEMÉNYEK
Parasztháztartások süteményeiről Magyarországon a szolgáltatásaikat rögzítő iratok szólnak legkorábban a 14–16. században. Az oklevelekben, urbáriumokban szereplő kalács a kenyérnél finomabb kivitelű és/vagy különlegesen megformált kelt tészta. Készítése a kenyérsütés nyomában járt, amit a parasztok közvetlenül előtte vezettek be. Kalács szolgáltatása nagy ünnepre a 15. században már igen elterjedt volt, a 16. századtól országszerte ismeretes.
A cipó alakú és fonott kalácsok mellett középkori sütemény Magyarországon a lepény, béles, pogácsa, a sült öntött laska és az étkezési zsiradékban sült fánk is, melyek egykorú paraszti használatáról azonban egyelőre nem tudunk. A 16. században bukkant fel az országban a rétes (1549), az elkülönült forgácsfánk (csöröge 1565), 1600 körül szakácskönyvben a maihoz hasonló palacsinta, még töltelék nélkül.
Az alábbiakban a paraszti társadalmi rétegek legfontosabb újkori süteményeit tekintjük át. Köztük sok az átfedés az alkalmak, a készítésmód és az elnevezés tekintetében egyaránt. Ez az összefoglalás az országos vagy legalább nagytáji szerepű, legjellegzetesebb formákra kell szorítkozzon, amelyek mellett a valóságban további, kevésbé jelentős, helyi és kistáji érvényű süteményváltozatok is szerepeltek. A jobbágyszolgáltatást nem képező parasztsüteményekről emlékanyag a 18. századnál korábbi időszakból nemigen ismeretes. A 19. század második felében jellegzetes nagyünnepi parasztsütemények a béles, rétes, fánk, forgácsfánk, a kemencében sült kalács, az erdélyi kürtőskalács, a többnyire vásárolt perec és Északnyugat-Dunántúlon már a kuglóf is. Jellegzetesen köznapi sütemények a pogácsa, a malátával készült édes tészta, kukoricasütemények, a sült öntött tészta, a túróslepény és helyenként a palacsinta.
BÉLES
RÉTES
LEPÉNY
KALÁCS
PEREC
OSTYA
FÁNK
PALACSINTA
POGÁCSA
MALÁTÁVAL KÉSZÜLT ÉDES SÜTEMÉNY
KUKORICALEPÉNYEK
BURGONYALEPÉNYEK
ÖNTÖTT TÉSZTÁK
TORTA
CUKROS SÜTEMÉNYEK
