A „BŰN” VISZONYLAGOSSÁGA
A „BŰN” VISZONYLAGOSSÁGA
Ha a bűnről megfogalmazott paraszti vélekedésekről keresünk adatokat akár szépprózai szövegekben és paraszti emlékiratokban, akár történeti és néprajzi szaktanulmányokban, mintha Szendrey Ákos fél évszázaddal ezelőtti következtetését látnánk újra meg újra igazolódni: „A népi közösség bűnről alkotott felfogása rendkívül változatos, és nehezen illeszthető rendszerbe” (Szendrey Á. 1936a: 63). Nemcsak az „illem”, az „erkölcs” és a „jog” tartalmának elhatárolhatatlansága, egymásba kapcsolódása miatt találta problematikusnak Szendrey a rendszerező bemutatást. Azért is, mert úgy tapasztalta: ugyanazt a normaszegést, mely illetlenségnek, apróbb-nagyobb véteknek, de bűnnek is minősülhetett, másképpen ítélték meg, ha férfi vagy nő, ha legény vagy házasember volt az elkövető. Sőt: aszerint is elnéző avagy mélységesen elítélő hangsúlyúvá módosult a közösségi vélemény, hogy a bűnről nyilatkozó személy mint valamelyik korcsoport, vagyoni csoport tagja és véleményének megfogalmazója mennyire volt fogékony, társadalmi helyzetétől befolyásoltan mennyire volt érdekelt egyik vagy másik vétségfajta veszélyességének számontartásában: üldözésében, közösségi büntetése kezdeményezésében.
Az összeegyeztethetetlen tartalmú, egymást hatástalanító „népi” állásfoglalásokra, kiegészítvén Szendrey adatait és érveit, vég nélkül idézhetjük a példákat. Mindezek legfőbb tanulsága röviden így summázható: az éppen hatályos büntetőkódexben „bűnként” kezelt és súlyának megfelelően büntetni rendelt bármelyik vétséggel kapcsolatban a felmentéstől a még súlyosabb büntetés igényének hangoztatásáig minden árnyalatra lehetne a „népi jogfelfogás” jellemzőjeként felmutatható néprajzi adalékot találni.
Ha az immár egy évszázada halmozódó néprajzi anyagnak ezeket a belső ellentmondásait, a paraszti felfogás következetlenségét, viszonylagos voltát értelmezni szeretnénk, újra meg újra hivatkoznunk kell a hatalom, a társadalmi környezet és a faluközösség viszonyának ellentétére és ellenérdekeltségére. És visszatérően hivatkoznunk kell a faluközösségen belüli korcsoportok, vagyoni csoportok együttműködést, kölcsönös toleranciát is, szembenállást, nyílt vagy burkolt küzdelmet is jelentő kapcsolatrendszerére. Ez a társadalmi háttér szükséges ugyanis annak megértéséhez, hogy a közösségi vélekedésekben kifejeződő elemi jogérzék elsősorban az érdekviszonyoktól meghatározott.
A TULAJDON ELLENI VÉTSÉGEK
A SZEGÉNY–GAZDAG SZEMBENÁLLÁS ÉS A LOPÁS
A LOPÁS MINT PÁSZTORVIRTUS
A LOPÁS MINT SZÜKSÉGLETKIELÉGÍTÉS
A LOPÁS ÉS A VEREKEDÉS MINT LEGÉNYES VIRTUS
GYILKOSSÁG A CSALÁDBAN
CSECSEMŐGYILKOSSÁG, MAGZATÖLÉS
