Az első lépés: a térkép
Az első lépés: a térkép
A térség lakóinak életét még tovább súlyosbította az a tény, hogy a folyó gyakran változtatta medrét. A mérnöki tudományok, módszerek és műszerek csupán a XIX. századra tökéletesedtek annyira, hogy a szigetközi Duna-szakasz szövevényes vízrendszerét megbízhatóan felmérjék. Az első térképészek és mérnökök – magukra maradva kezdetleges eszközeikkel – még nem vállalhatták a nagy feladatot. Az igényes katonai térképészek is képtelenek voltak eligazodni a vizek útvesztőiben. Ezért megelégedtek azzal, hogy csupán a folyó fő ágainak jellemző rajzolatát vessék papírra.
Egy 1673-ban rajzolt német feliratú térkép a Csallóközt („Grosse Schüt”) és a Szigetközt („Klein Schüt”), valamint a Marcal („Marzal”), a Rába („Raab”) és a Rábca („Reebza”) folyóktól nyugatra elterülő mocsaras területeket – a Hanság fertőjének egy részét –, a Tóközt („Tőkes”) és a Rábaközt („Raabav”) ábrázolja. Érdekes a lap sarkában meghúzódó felirat. A csallóközi Duna-ágban található nagyobb szigeteket sorolja fel Nagymagyar (Nagimagiar) felett kezdve. Ezeken a szigeteken, mint mondja, „parasztok rejtőzködnek”, azaz a közigazgatás szánmára rejtetten, a külvilágtól elzárva élnek ott a szigetlakók – nyilván fából épített, sárral tapasztott viskókban, amelyekről a már idézett Marsigli is szólt, és amelyeket a néprajzosok leírásaiból ugyancsak ismerünk. Ezeket a kezdetleges menedékeket, mégha az áradások el is érték és megrongálták, lakóik – visszatérve – könnyűszerrel és gyorsan kijavíthatták.
Az 1600-as évek végén a Dunát a legnagyobb igénnyel megrajzoló Marsigli és térképésze, J. C. Müller erejéből ugyancsak nem futotta többre, mint hogy a főbb ágak útját és szigeteit megpróbálták kifürkészni. Több-kevesebb pontossággal számba vették, majd ábrázolták a nagyobb és kisebb szigeteket, de a vizek labirintusát, ami e táj sajátos arculatát alkotta, bármennyire szép és igényes is térképük, ők sem tudták visszaadni. Ugyanerre a kudarcra volt ítélve Mikoviny Sámuel is, holott tudása és alapossága a XVIII. századi európai térképészek élvonalába emelte őt. A Pozsony vármegyét ábrázoló gyönyörű térképén a folyónak szintén csak a főbb ágai látszanak.
