Már hajózható
Már hajózható
Csakis kiválóan képzett és modern műszerekkel is fölszerelt mérnökökből álló csoportok vállalkozhattak arra, hogy a Szigetköz és a Csallóköz mérhetetlen vízlabirintusát módszeresen végigjárják, és térképre vigyék. Az ilyen jellegű nagy vállalkozás 1823-ban kezdődött. A pesti egyetemnek Institutum Geometricum Hydrometriai fakultásán végzett és a vizek térképezésére felkészített mérnökök – többek között Huszár Mátyás, Vásárhelyi Pál, Hyeronimi Ottó stb. – a melléjük beosztott tíz-tizenöt mérnökkel módszeresen felmérték az egész magyarországi Duna-szakaszt Dévénytől az Aldunáig. Munkájuknak kettős gyakorlati célja volt: az árvédekezés és a hajózóút-építés. A Dunán ugyanis 1830-ban megjelent a Duna Gőzhajózási Társaság első gőzhajója, a Franz I., s ezt a refomkorban, Széchenyi István érdemeinek is köszönhetően, újabbak követték. Ezeknek az új technikai csodáknak megbízható vízi út kellett.
Egy 1842-ből való térkép érzékelteti, mennyivel bonyolultabb volt a Szigetköz és a Csallóköz vízrendszere, mint amit a korábbi felvételek sejtettek. Ilyen körülmények között hajózni hatalmas kaland lehetett, hiszen a folyó szüntelen „munkálkodott”: új zátonyokat, új szigeteket épített, régieket tüntetett el. Különösen az áradások szolgáltak meglepetésekkel a gőzösöknek. Ez a tervrajz a Felső-Duna-szakasz első fontosabb szabályozásának keretében 1842-ben készült.
A Pozsony és Gönyű közötti mederátalakítási munkálatokat 1831-ben kezdték, és 1845-ben fejezték be. A pusztuló partokat megkötötték, és a 3260 méter összhosszúságú sarkantyúkkal beszűkítették a medret. A vállalkozás csaknem kétmillió forintba került, ám ezzel csodálatos utat nyitottak a hajóknak. A hajóskapitányok öröme, a szabályozások sikere azonban tiszavirág-életűnek bizonyult: a meder részben feliszapolódott, a folyó a hosszú egyenesekben újra zátonyokat épített, sőt a medrét is megváltoztatta. Sem a sarkantyúk, sem a kotrás, sem az átvágások nem hoztak végleges, megnyugtató megoldást. Aztán 1861–62-ben újra szerencsét próbáltak: kőből partvédő műveket építettek, és mederkotrásokat végeztek. Ennek ellenére 1876-ban például 168, 1877-ben 780 uszály akadt el a Felső-Duna sekély gázlóinál.
