Társulatok az árvizek ellen
Társulatok az árvizek ellen
Eleinte a falvak saját erejükre voltak utalva. Ekkor még csak házaik megvédésére gondolhattak. Ezért körgátakat emeltek településeik köré. Amikor a vármegyék és nagybirtokosok felvállalták a védekezés gondját, szervezetten kezdtek töltéseket építeni a folyó mentén, és az érdekeltek különféle kisebb társulásokba tömörülve vették fel a harcot a vizek pusztításaival. Nemcsak gátakat építettek és javítottak, hanem a feltörő vizek elvezetésére csatornákat is építettek. Ezek hossza 1850-ben már 92 kilométer volt.
A Nagy-Duna szabályozásával egyidőben – 1892-ben – megalakult a társulatokat összefogó Szigetközi Ármentesítő Társulat. Árvédelmi térképe bepillantást enged az ország más területein is működő társulatok életébe. (A térképről áttekintést kapunk arról a telefonhálózatról, amelynek segítségével a győri központ a töltésre felügyelő, annak állapotáért felelős gátőrökkel kapcsolatot tudott tartani.) Táblázatba rendezve a tíz gátőr- és gátfelügyelői járásról is olvashatunk, azok központjáról, a községi határokról, valamint a gátőrjárásonként készenlétben tartandó, a védekezéshez szükséges anyagokról: „400 kéve rőzse, 400 db zsák, 200 db 3 m-es karó, 300 db 2 m-es karó, 300 db deszka, 18–26 mm vastag 25 db fenyőszál 8 m hosszú és 1 db csónak felszerelve”. Emellett a térkép tizenkétféle árvédelmi töltés keresztszelvényét is közli részletes számadatokkal, míg felső sávjában a folyó hossz-szelvényét, lent pedig annak részletes helyszínrajzát hozza.
A Nagy-Duna szigetközi partján 1893-tól 1995-ig 54 kilométer, a Mosoni-Duna mentén pedig a torkolatától Dunaszentpálig egy 34,3 kilométer hosszú védtöltés épült. Ám 1954-ben egy hatalmas árvíz átszakította a gátat, és tengerré változtatta a Szigetközt. Ennek következményeképpen 1387 ház összedőlt, 2043 megrongálódott, és 35 800 kateszteri hold víz alá került. Az árvíz elmúltával 1 méterrel megemelték a töltéseket.
