III. Károly
III. Károly
Időközben Bécsben váratlanul elhunyt I. József császár és király, s az új uralkodó a Spanyolországból hazatért III. (császárként VI.) Károly lett (1711-1740). Károly elsősorban a magyarokkal való megbékélést és a modus vivendi mielőbbi kialakítását tartotta szem előtt. Magyarországot ismét be kellett tagolni a birodalomba, de törvények szabta alkotmányos keretek között. Az 1712-1715. évi Pozsonyban összeült országgyűlés törvényei hozták létre az új politikai berendezkedést. Az így visszaállított rendi dualizmusban a központi hatalom és a rendek hatalmának váltakozó egyensúlya irányította a közügyeket. Az uralkodó esküt tett az ország törvényeinek betartására, és arra, hogy az országgyűléssel együtt kormányoz. Ez a berendezkedés biztosította az önálló államiság, a politikai önrendelkezés bizonyos fokú megőrzését. Fontos hatalmi ágak azonban – külügy, hadügy, pénzügy – az uralkodó közvetlen hatáskörébe tartoztak, kivéve az országgyűlés adómegszavazási és katonaállítási jogkörét.
Az 1722-1723. évi országgyűlésen a magyar rendek elfogadták a Pragmatica Sanctio-t, a Habsburg-ház nőági örökösödési rendjét szabályozó törvényt, valamint a Habsburg-tartományokkal való elválaszthatatlan egyesülést. Ezek a törvények Ausztria és Magyarország viszonyát lényegében 1918-ig szabályozták.
Az újjászervezett magyarországi közigazgatás fő szervei a kormányszékek voltak, amelyek a király közvetlen fennhatósága alá tartoztak. Az 1723-ban létrehozott Helytartótanács élén a nádor állott. Mint felső szintű helyi, magyarországi kormányszék, gyakorolta a végrehajtó hatalmat, feladatköre a belső igazgatás minden ágára kiterjedt. A Helytartótanács Pozsonyban, majd 1784-től Budán működött. A legfelső szintű kormányszék a Bécsben székelő Magyar Királyi Kancellária volt. Ez terjesztette fel az ügyeket a birodalmi központi hatóságokhoz, valamint továbbította az uralkodó rendeleteit, utasításait a Helytartótanácshoz. A pénzügyeket, a bányák, kincstári jövedelmek és birtokok kezelését a 16. században felállított Magyar Királyi Udvari Kamara irányította, amely alá volt rendelve a bécsi Udvari Kamarának. A felső szintű jogszolgáltatást az 1715-ben létrehozott Hétszemélyes Tábla és alatta a Királyi Tábla intézte, amelyeket együtt Királyi Kúriának neveztek. Ezek alatt a Kerületi Táblák, a városi és megyei törvényszékek működtek.
A rendek legfőbb hatalmi szerve az országgyűlés volt, amely 1608 óta felső és alsó táblára oszlott. A felső táblán a főpapság és a világi főnemesek tanácskoztak a nádor elnökletével. Az alsó táblán a megyék követei, az alsópapság és a szabad királyi városok küldöttei ültek a személynök elnökletével. Az országgyűlés tanácskozási nyelve a latin volt.
