A debreceni tudorok és műkedvelők
A debreceni tudorok és műkedvelők
Másfajta tudóskör alakult ki Debrecenben, a híres Református Kollégium bűvkörében, Hatvani István tanítványainak és szellemi követőinek táborában. A város főorvosa, Csapó József már 1775-ben népszerűsítő jellegű botanikai munkát adott közre. Ebben 417 gyógynövényt írt le röviden. A debreceni botanikai iskola legnagyobbja Földi János lett, aki a mikroszkopizálásban is kitűnt, s aki hozzá is kezdett egy modern magyar füvészkönyv megírásához, de gyűjtése sajnos torzó maradt. Az ottani tudós kortársak szinte valamennyije Földi követője volt, köztük Csokonai, Fazekas és Diószegi Sámuel is.
Ebben az időszakban ismét sokan foglalkoztak növénygyűjtéssel, részben azért is, mert a Helytartótanács 1795-ben arra kérte a megyei főorvosokat, segítsék elkészíteni a megyéjükben található ritkább természeti növények katalógusát, s azok leírásait a pesti Tudományegyetemnek évente két alkalommal, tavasszal és ősszel katalogizálva küldjék meg. Földi is kézhez kapta e felhívást, össze is állított egy 215 latin és magyar növénynévből álló jegyzéket, s megadta a növények lelőhelyét is.
Földi, korai halála miatt, nagy növénytanát nem tudta megírni, de annak töredékeit Fazekas és Diószegi jól tudta hasznosítani az 1807-ben megjelent füvészkönyvük megírásához. Ez az első magyar nyelvű növényhatározónk, amely messzemenően nem hibátlan munka, s nem is igazi flóramű, mert szerzőik a híres egyetemi professzorok, Winterl és Kitaibel új kutatási eredményeit sem építették be munkájukba. A mű nagy értéke az új terminológia, a nyelvi gazdagság, az általuk megalkotott mintegy félezer magyar szakkifejezés, tehát elsősorban az, hogy a már ismert népi növényneveket saját szóalkotásaikkal egészítették ki, s helyezték el e kifejezéseket a linnéi rendszertanban. Szellemes nemzetségneveket s növényneveket alkottak, s ezen az úton haladt Diószegi, amikor már önállóan írta meg 1813-ban orvosi füvészkönyvét. Ebben mintegy másfélezer növénynevet is közölt, s ez lett az első magyar növénynévi szinonimaszótárunk.
Mitterpacher Lajos kéziratos munkájának egy lapja
