A 18. század
A 18. század
Pozsonyban 1718-ban alapították a Royer nyomdát, Sopronban pedig Streibig József Antal 1721-ben alapított műhelyt. Később ő e munkát Győrben folytatta. A győri nyomda 1727-ben kezdte meg működését. Kőszegen kiadó működött 1735-től kezdődően.
Budán a város felszabadítása után az első nyomdát a Landerer család alapította 1724-ben, ők később Pozsonyban, Kassán és Pesten is létrehoztak nyomtató műhelyt. Közülük a legismertebb Landerer Lajos, több fontos pesti napilap kiadója, aki később Heckenast Gusztávval társulva nyomdáját könyvkereskedéssel is bővítette. Az 1777-ben Budán létesült újabb műhely, az Egyetemi Nyomda, amelynek egyik legjelesebb szakembere Bikfalvi Falka Sámuel lett, a klasszicista stílustörekvések neves művelője.
Nagyváradon 1745-től működött a szemináriumi műhely, míg Pesten három évvel később telepedett csak le az első könyvkereskedő, ő azonban még nem rendelkezett nyomdával, így Pest első nyomdáját csak Eitzenberger Ferenc Antal alapította 1757-ben. Időközben megkezdődött a könyvnyomtatás Nagykárolyban (1756), Eszéken (1748) és Egerben (1755). Szakolcán 1761-től kezdve foglalkoztak könyvnyomtatással, a műhelyt Skarnitzl József Antal építtette. Temesvárott 1769-ben nyílt nyomda Heimerl József Mátyás jóvoltából. Vácott 1772-ben nyílt meg Ambró Ferenc Ignác nyomdája, Pécsett 1773-ban alapított műhelyt Engel János Kristóf. Szombathelyen 1788-tól kezdve volt önálló nyomda, tulajdonosa Siess János József, majd egy évre rá Siess Antal József lett. A francia forradalom évében nyitott műhelyt Veszprémben Streibig József.
II. József időszakában Magyarországon és Erdélyben mintegy harminc nyomda működött.
1772-ben a Helytartótanács szabályozta a kereskedők működési körét, s előírta, hogy milyen képzettség szükséges az önálló kereskedelmi jog megszerzéséhez. Előírták azt is, hogyan kell cenzúráztatni a kéziratokat, míg a revizor volt köteles a Magyarországra behozott könyveket ellenőrizni. Természetesen nemcsak a könyveket, hanem az újságokat is cenzúrázták, így 1780-tól a megindult Magyar Hírmondót éppúgy, mint az 1788-tól kiadott Magyar Museumot, az utóbbi Kassán jelent meg.
Az 1790-es évek közepétől, a jakobinus összeesküvés megtorlását követően a rendőrminisztérium tovább szigorította a cenzúrát, s ekkor már elkészítették a tiltott művek jegyzékét is, amelyre több mint kétezer mű címét vették fel.
