GYERMEKNYELV
GYERMEKNYELV
Egyes nézeték szerínt a gyermek a fejlődés során utánzással sajátítja el a nyelvet, reprodukálja környezete beszédét. Mások szerint eleve a beszélés képességével születik, valamely "univerzális nyelvtant" örököl. Nyilván a két véglet között van az igazság: a gyermek valóban utánoz, de maga is képes az eltanult hangokból; szavaknál új kombinációkat alkotni. Annyi bizonyos, hogy már az anyaméhben érzékeli az anya beszédének ritmusát, hanglejtését (=intonációját), s a születés után elsőűl nem hangokat, hanem intonációtípusokat tanul meg. A néhány hónapig tartó öröm- és panaszhangok után kb. a harmadik hónapban kezd gagyogni: tanulja, próbálgatja a hangok képzését. A gagyogó hangok közül lassan kihullanak a fölöslegesek, melyek anyanyelvében nem szerepelnek, s előbb a p, b, m; t, d-szerű, a szopómozgásokkal leginkább rokon beszédhangokat, majd a fogak kinövésével a susogó-sziszegő hangokat tanuija meg képezni. Ha kiejteni lassan is tanulja teljes érfékűen, érti őket: a "mem'; a "kélem" számára "nem" "kérem". A hangképzési nehézségeket, az ún. élettani beszédhibákat a normális környezetben felnövő, egészséges gyermek a kisiskolás korig "kinövi".
Kétéves korig jellemzően sok hangutánzó szót használ a, gyermek (vauvau, tütü, bumma), s e kor után ugrásszerűen nő szókincse. Mondatalkotása is hasonlóan alakul: kétéves koráig sokáig egy-, később kéttagú mondatokat alkot: "Cica", "Add!", majd: "Maci ül'; "Akarok csokit" stb. E kor után a mondatok mind bonyolultabbá válnak, ahogy a szókincs és kifejezési szándék fejlődik, s ha erősen az adott helyzetekhez kötődően is, ha sok mutató névmással és halmozott kötőszókkal is, de egyre összefüggőbb szövegeket alkot.
Kétéves korig jellemzően sok hangutánzó szót használ a, gyermek (vauvau, tütü, bumma), s e kor után ugrásszerűen nő szókincse. Mondatalkotása is hasonlóan alakul: kétéves koráig sokáig egy-, később kéttagú mondatokat alkot: "Cica", "Add!", majd: "Maci ül'; "Akarok csokit" stb. E kor után a mondatok mind bonyolultabbá válnak, ahogy a szókincs és kifejezési szándék fejlődik, s ha erősen az adott helyzetekhez kötődően is, ha sok mutató névmással és halmozott kötőszókkal is, de egyre összefüggőbb szövegeket alkot.
