A 19. század uralkodó eszméi
A 19. század uralkodó eszméi
A 18. század utolsó évei és a 19. század a modern Európához való felzárkózás időszaka volt, egyben azonban a nemzeti ébredés, a nemzeti öntudat és önazonosság megfogalmazásának ideje is. E kettős célt szolgálta a felvilágosodás és a reformkor hazai gondolkodóinak lendülete; ennek szolgálatában született Eötvös József társadalombölcselete, az "egyezményesek", a hegeliánusok vetélkedése, a liberalizmus és a pozitivizmus eszméi felé való tájékozódás, egyben egy új filozófiai szaknyelv kimunkálásának kísérlete.
Az 1770-es évektől a 19. század végéig terjedő időszak a magyar történelemnek, de a hazai kultúra és tudomány történetének is mozgalmas periódusa. A felvilágosodás és a reformkor, 1848 és 1867, a klasszikus liberalizmus kora és az ipari társadalom kibontakozása követi egymást gyors egymásutánban. Az irodalmi élet megélénkülése, a nyelvújítás, a magyar dráma megszületése, a líra és a regényirodalom virágzása, a tudományos élet fejlődése egyaránt jellemzi e korszakot. Kimondottan filozófiai természetű mű és életmű viszont – talán az utolsó néhány évtizedet leszámítva – kevés van; a szépirodalom és a publicisztika filozofikus gondolatokban való gazdagsága csak némileg pótolja ezt a hiányt.
Bessenyei György
A felvilágosodás gondolkodói
Reformkori bölcselők
Eötvös József
Erdélyi János
A pozitivizmus magyarországi hatása
FILOZÓFIAI FOGALMAK ÉS IRÁNYZATOK
