A KÖZÉPKORI MAGYAR NYELVŰ IRODALOM (Madas Edit)
A KÖZÉPKORI MAGYAR NYELVŰ IRODALOM
(Madas Edit)
(Madas Edit)
A magyar nyelvű írásbeliség a latin egyházi irodalom keretei között bontakozott ki. A 15. században jött létre az a szélesebb, latinul nem tudó, de már magyarul olvasó kolostori réteg, melynek a magyar nyelvű kódexirodalom a felvirágzását köszönhette.
Az úgynevezett szórványemlékek, az oklevelekben fel-felbukkanó nevek és határpontokat jelző magyar szavak elsősorban nyelvészeti szempontból fontosak. (A tihanyi apátság 1055-ben kelt adománylevelében pl. 58 magyar közszó olvasható.) Magyar nyelvű írásbeliségről, irodalomról csak összefüggő magyar szövegekkel kapcsolatban beszélhetünk, ezek felé pedig nem e kényszerűségből lejegyzett szórványokon keresztül vezet az út. Az írás nem okozhatott gondot annak, aki latinul tudott. (Némi nehézséget legfeljebb a latin ábécében nem szereplő magyar hangok jelenthettek.) A magyar nyelvű írott szövegek létrejöttének fontosabb feltétele volt a nyelv egészének alkalmassá válása az új, keresztény tartalom kifejezésére, s az, hogy az írástudó közösség tagjai a szövegek megörökítését szükségesnek tartsák. Azt, hogy pontosan mikorra értek meg e feltételek, nem tudjuk. Első két szövegemlékünket, a 12. század közepéről származó Halotti Beszédet és az Ómagyar Mária-siralmat mintegy száz év választja el egymástól; ennyire elszigeteltek a maguk korában semmi esetre sem lehettek. Érdekes és magyarázatra szoruló jelenség az is, hogy míg korai nyelvemlékeink nyelvileg és stilisztikailag hibátlan, latin előképeiktől csak lazán függő, elsőrangú művek, addig a 200 évvel későbbi kódexekben olvasható fordítások tele vannak latinizmussal, s a versek is gyengék és magyartalanok.
Halotti Beszéd és Könyörgés
Ómagyar Mária-siralom
A magyar nyelvű kódexirodalom
A magyar nyelvű bibliafordítások
Legendák, prédikációk, elmélkedések és imádságok
