Kecskemét.
Kecskemét.
Kecskemét nagyérdemű monografusa, Hornyik János, a város eredetét a metanaszta jászok uralmával hozza összeköttetésbe és az ősrégi Partiscumot a város első magvának ítéli. Tény, hogy Kecskemét neve nem szerepel Anonymusnál, ki pedig ezen a tájon is végig vezeti a honfoglalók seregét és hogy oklevélszerű első említése csak 1353-ból való (Forgách család Lvt. M. N. Muz.), hogy tehát sokkal előbb, legalább e néven, nem állott fenn. Hornyik állítása tehát, hogy Kecskemét, melynek területe kétségtelenül királyi birtok volt, a királyi udvarnokok szállása vala, kik ott kecsketenyésztéssel foglalkoztak, igen szellemes elmefuttatás, melyet egy olvasási hiba is támogat, de a mely a történelmi 217valóságot nem éri fel.* Jobban megközeliti azonban az igazságot Gyárfás István, ki a jász-kunok történetében azt mondja, hogy IV. Béla a tatárjárás után a kunok hét nemzetségét a Duna, Tisza, Kőrös, Maros és Temes folyók közein s mellékein telepítette le s úgy látszik, mindegyik nemzetség külön széket alakított, mert későbbi oklevelek alapján kimutatható, hogy éppen e letelepedési vidéken hét kun szék volt: úgymint Hontor, Mizse, Kecskemét, Halas, Zenthelt, Kolbász és Berén.* A miből viszont nem következik, hogy Kecskemét lakossága kun eredetű volna, hanem csak az, hogy a kun székek beosztása alkalmával a városnak már oly előkelő szerepe volt, hogy azt a körülötte csoportosuló kunok középpontjává tenni természetszerű dolog volt.
V. ö. Kecskemét város története. I. k. 111. 1.
A Jász-Kunok története. III. K. 122. és köv. 11.
Kecskemét kun származása ellen szól az a körülmény is, hogy tényleg mindig királyi vagy királynői birtok volt. 1353-ban I. Lajos, Jánosnak Karlafia István fiának adományozza Ágasegyházát „prope possessionem Kechkemeth.” 1423-ban már Zsigmond oppidum nostrum-nak, mezővárosunknak, egy évvel később Albert oppidumnak seu civitas-nak, vagyis városnak mondja. Kun szék középpontjának azonban csak 1472-ben neveztetik először. 1517-ben pedig már Maglódi László kecskeméti comesként szerepel*, a mi a város gyors fellendülésének és királyaink kiváló gondoskodásának fényes bizonyítéka.
Hornyik idézett műve I. 118. és 119. lt.
1382-ben Kecskemét Erzsébet királynő birtokában volt. 1415-ben vámjával egyetemben Borbálya királyné, 1439-ben Erzsébet királyné birta. Ez utóbbi a Káthayaknak zálogosította el, kiktől Gutori Nagy László kezére került. 1458-ban Mátyás király, mert Péró János a sókamarai ispánsággal beszámolni nem tudott, a Lábatlaniaknak adja zálogba. A zálogösszeg, 5000 pf., lefizetése után, a város ismét a Pérók kezébe került. 1517-ben azonban, mint láttuk, ismét a kecskemétszéki királynéi kunok ispánságának székhelye volt.
