Kőrös.
Kőrös.
Kőrös okleveleink 1354-ben említik először. (Gyárfás Jászkúnok. III. k. Oklvt. 39. sz.) Előfordul még 1368. (O. L. DO. 5696.) 1382. (u. o. 6973) 1405–1424 (u. o. 9037) 1423, 1435 (Gyárfás III. 278). Mindezekben még csak helységként szerepel. Egy 1467-iki oklevélben, mely a Nemzeti Múzeum őrzése alatt áll, fordul elő tudtommal először a Nagykőrös mezőváros elnevezés (Naghkewrews oppidum). Ezentúl azután mindig városként szerepel. 1382-ben Erzsébet királyné birtokában találjuk. A XV. század folyamán, valószínűleg zálogjogon, a Kaplaiak vagy Jolsvaiak és a Serkei Dezsőfiek bírták. Utóbb a Györkeiek, 1435-ben az Ördögei Bessenyőiek is bírnak benne zálogjogon részeket. A nagykőrösi krónika igen regényes színezetű elbeszélést tartalmaz a város alapításáról, a melyet egyenesen magának Árpádnak tulajdonít. Biztos történelmi adat hiányában a kőrösiek megtelepedésének idejét ma már meghatározni teljességgel nem lehet. Tény, hogy történelmileg olyan nevezetes helyen fekszik, a mely maga valószínűvé teszi, hogy első telepedői a honfoglalók sorában keresendők.
