A testvérharcz.
A testvérharcz.
Koppány a Balaton mellékéről egyenesen Veszprém ellen fordult (ezt akarta a somogyi vezér elsősorban kézrekeríteni). István, a fővajda, és szűkebb családja gyakran tartózkodott itt. Útközben gúnyolódva mondta a megrémült szolganépnek, hogy a fejedelmi család tartózkodási helyén telepszik meg, a honnan könnyebben elfoglalhatja a többi őrhelyeket és várakat (Pauler Gyula id. m. I. 26. – Erdélyi László: A Pannonhalmi Szent Benedekrend Tört. I. 50.).
E kemény és vitéz faj ellen István személyesen szállott síkra. Keresztény magyarjain kívül körülötte csoportosultak a bajor vitézek; egy részüket alkalmasint a harcz híre, a kalandvágy csődítette ide. Ettől a harcztól függött nem csupán István fejedelemsége, hanem a keresztény vallás megszilárdulása és az állam újraszervezése is. István seregének vezére Venczellin, Wasserburg grófja volt, a kitől a Dunán túl birtokos Ják-nemzetség származik. István fejedelem személyét Hont és Pázmán őrizték, a kik a fejedelmi székhelyhez közel lakván, szinte állandó összeköttetésben voltak a fejedelmi udvarral és az ifjú fejedelemnek is bizalmasai voltak.
Koppány serege már javában ostromolta Veszprémet, midőn István serege megérkezett. Csakhamar öldöklő viadal támadt, mely a somogyiak leveretésével végződött. Koppányt páros viadalban maga Venczellin vágta le. Testét felnégyelték és elrettentő például az országban négy helyen kifüggesztették. Kemény büntetés érte a felkelő népet is, mert István minden termésének tizedét a Szent Márton tiszteletére épült pannonhalmi monostornak ajánlotta fel. Vallási buzgalmában István eredetileg Somogy egész népét az akkor már épülő monostornak akarta adni, de a magyar urak – bajtársai a Koppány elleni harczban – megakadályozták, hogy a szegény nép leroskadjon a szolgaság terhétől és elszéledjen szülőföldjéről. István így csak azt a terhet rótta a somogyi népre, melylyel egyházi felfogás szerint minden ember tartozott az Istennek, a tizedet, de oly kiterjesztéssel, hogy azt minden termesztményüktől, gabonától, marhától, sőt még gyermekeiktől is adják, úgy hogy a kinek tíz gyermeke született, a tizediket Szent Márton monostorának volt kénytelen átszolgáltatni. E tizedik gyermek volt mintegy a váltság az egész somogyi nép szolgaságáért (Pauler Gyula id. m. I. 28.).
A Dunán túl a pannonhalmi kolostoron kívül, még egy kolostor épült ugyanezidőtájt: a pécsváradi apátság, nem messze Koppány földjétől. Mindkét monostor lakóinak első feladatuk az lett, hogy a kereszténységre térítsék az ősi hitéhez mereven ragaszkodó somogyi népet. István azonban a Koppány fölött kivívott győzelem után sem bízott a somogyi népben és a pécsváradi apátság őrizetére 200 vitézt rendelt (Marczali H. i. h. I. 235–37. – Pauler Gyula id. m. I. 50.).
