A kincstári Bajram Pasa nyári kastély rétjére, amely Üszküdárban van és a korábbi nagyvezírtől, Kara Ibrahim pasától elvétetett, Szejjid Fejzullah efendi – aki a ruméliai tartomány várományosaként a szultánfiak nevelője – kikötötte a lovát, s ezt sábán hó elsején, szombaton, csónakkal Isztavrozból Üszküdárba jővén át, a kapudán meglátta és dühbe gurult. Felügyelőjét behozatta [a padisah elé], aki ezt mondva: „Te gyaur, miért köttettél lovat az én területemre?”, elrendelte kivégzését. Erre az: „Padisahom, az igazság az, hogy én Fejzullah efendinek azt mondva: »féltem a fejem«, nem adtam engedélyt a [legeltetésre], de ő ezt adta tudtomra: »nekem a padisahomtól van engedélyem; ha [valaki] szóba hozná, majd én felelek neki«. Ebben a dologban hibát, bűnt nem követtem el, maroknyi vérem ne ontsd ki”, mondván, így könyörgött, s éppen a hóhér kezébe adták, mikor [őfelsége] megkegyelmezni méltóztatott neki. Csupán a nevét törölték ki a zsoldlistáról, s [őfelsége most már] Fejzullah efendi kivégzését óhajtotta. Ez azonban nem látszott kivihetőnek amiatt, hogy a hittudósok és a próféta leszármazottai közé tartozott, [s így] csupán a nevelői állásból bocsátották el, és a hittudósok jegyzékéből kihúzták a nevét. Öt nap múlva az első szultáni ágyas közbenjárására Ejub bírósági körzetet adományozták neki árpalikként. Az anatóliai kádiaszkerséggel kiegészítve az első szultáni imám [tisztét betöltő] Ibrahim efendi imámságát megszüntették és nevelővé nevezték ki. A második imámot, Keresztedzsi-záde Abdullah efendit főimámmá léptették elő.
A padisah őfelsége úgy határozott, hogy a szent ramazánt Üszküdárban 425tölti, dehogy a nagyvezír jelentése szerint az iszlám sereg harcban áll és imákért esedezik, éjszaka és mindenféle időben a tenger túlpartján fekvő Isztambulba járt át; mivel ez veszélyes volt, a nevezett hónap 17-ik, hétfői napján a besiktasi nyári kastélyba költözött át és aznap megjelent az Ok-mejdánin.