SZÜLEJMÁN PASA NAGYVEZÍR SZERDÁRI [KINEVEZÉSE] A MAGYARORSZÁGI RÉSZEKRE
SZÜLEJMÁN PASA NAGYVEZÍR SZERDÁRI [KINEVEZÉSE] A MAGYARORSZÁGI RÉSZEKRE
Mióta a bécsi hadjárat megkezdődött, három év leforgása alatt ezer [és] ezer iszlám katona, pénz, hadfelszerelés és élelem fecsérlődött el, mindeddig bárminemű eredmény nélkül. Ezért a vezírek, a hittudósok és a hadsereg elöljárói 420őfelsége színe elé hívattak, és tanácskozást tartottak. Ezen egybehangzóan így nyilatkoztak: ez a magyarországi hadjárat nem egyszerűen a szerdár dolga, oda személyesen a padisahnak vagy a nagyvezírnek kell mennie; ha a padisah kivonul, úgy nagyszerű lesz, ha viszont a nagyvezír indul [hadba], akkor semmi szükség arra, hogy a padisah őfelsége Edirnében időzzék és tartózkodjék; Isztambulba való nagyúri elindulása minden szempontból ésszerű, mivel az edirnei ráják több éve elszegényedtek már az adófizetéstől, [s kívánatos, hogy] egy ideig nyugalmat élvezzenek.
[E beszédre] Szülejmán pasa nagyvezír is vágyott és hajlott a szerdárságra, majd elmondták a Fátihát. [Ezután] kezébe adták a szerdárságról szóló nagyúri írást, és [őfelsége részéről] két pompás – egy prémes és egy egyszerű – díszruha adományoztatott. Rebiüláhir havának 26-ik, csütörtöki napján44 – amely a szultáni újév kezdete – kivonta tugját45 és a lépcső tetejére kitűzte. A Ruméliában és Anatóliában lévő vezíreknek, beglerbégeknek és emíreknek nemes parancsokat küldött és intette [őket], hogy teljes udvari és tartományi seregeikkel minél előbb a nagyúri táborba megérkezzenek; az udvari sereghez pedig egységeikből vezénylő csausokat46 indított útnak. Edirnében tizenkét-tizenkét akcse zsolddal ezer-ezer önkéntes szpáhi és szilahtár összeírásába kezdtek. A [tatár] kán őfelségének pedig negyvenezer aranycsizma-váltsággal, drágaköves karddal és díszruhával elküldték Rikábdár Musztafa agát, a kapuőrök egyik parancsnokát; [a kán] számára a rendelkezés úgy szólt, hogy feladata a Krím határán készen állni és állomásozni, hogy ha bárhonnan ellenség tűnne fel, aszerint lépjen fel és nyújtson segítséget; a lehetséges mennyiségű széljárású tatár katonával nagyobbik fiát, a trónörökös Devlet Giráj szultánt a nagyúri táborba, kisebbik fiát, Azimet Giráj szultánt Özü védője, Bozoklu Musztafa pasa vezír mellé rendelje ki és küldje el; számukra szintén egy-egy díszruhát és kardot küldtek.
1686. március 22-én, ami azonban nem csütörtöki, hanem pénteki napra esett.
lófarkas zászló.
csaus = a szultáni udvar csauszai a szultán testőrei, akiket gyakorta felhasználtak hírvivőként, parancskézbesítőként, sőt diplomáciai küldetésekben is. Voltak csauszai azonban a janicsárseregnek is.
Három nappal ezelőtt a főistállómester, Sátir Redzseb aga a korábbi nagyvezír, Kara Ibrahim pasa vagyonát és holmijait Edirnébe hozta és a kincstárnak átadta. Ma a nagyvezír közbenjárására a harmadik vezírséggel járó hász-[birtokokkal] a kupola vezírsége adományoztatott [neki] azzal a [megbízással], hogy a nemes kengyel mellett kajmakámként maradjon, s aranyszövetes bunda adatott neki. Helyére a szultáni istálló mestere, Vojnuk Mehmed aga neveztetett ki és pompás díszruha adományoztatott neki. Ugyancsak ma, a nagyvezír közbenjárására a Rodostóba száműzött Cselebi Ibrahim pasa vezírnek Maras-i Karszi és Amászia szandzsákja árpalikként47 adományoztatott és Isztanköj védelmére rendeltetett ki; [a nagyvezír] saját kincstárából ötezer gurus költséggel egy vezíri cobolybundát küldött neki. […]
árpalikként = jövedelemforrásként.
