SCHWEIZ.
SCHWEIZ.
A Vierwaldstätti tó vidékéről aug. 13-án írják a Deutsch. Allg. Zeitungnak, hogy az austriai olasz győzelmek óta a külön szövetségiek ismét fentebb hordják orrukat. Egészen elfeküdni látszanak, hogy sem a milanói fegyverek, sem Metternich nótái, sem a daliás „Landsknechtek” nem voltak képesek őket a gyalázatos bukástól megmenteni. Ismét a császárban helyzik üdvöket, tőle várják a régi körülmények visszahelyezését. A császár ezen fanaticusok szemében valóságos mythusi személlyé vált. Már is a Siegwarti uralom restauratiójával fenyegetőznek, s azon párt, melly az új szövetségi alkotmány ellen működik, nem egészen leplezetlenűl tudatja, hogy egy második különszövetés számolhatna Radaczky szuronyaira. A schwyzi nagy tanács azon elvet állította föl az itt tanyázó jezsuiták befolyása következtében, hogy az új szövetségi alkotmány csak akkor bírjon az egész szövetségre nézve kötelező erővel, ha abban minden canton beléegyezett. Meddig követi még az ifju Austria, – így szül végre a tudósító – Mettenich poiticája nyomdokát? Avagy Wessenberg, testvére azon tisztes papnak, kinek Schweiz olly sokat köszön, csak névvel kormányozza az alkotmányos monarchia ügyeit?
– Az új szövetségi alkotmány a cantonok többsége által már elfogadtatott..
– A luzerni nagytanács a régi nagy tanács azon tagjait, kik a külön szövetségre szavaztak 313,500 sechweizi frank birságban marasztalta el. A maximum 20,000, a minimum 500 fr. Siegwart-Müller és Mazzola a maximumban, Haut 10,000 frban marasztatott el.
– A wallisi nagy tanács 1 milliónyi státusadósságnak a papok általi fedeztetését határozta el.
