Vácz, dec. 30.
Vácz, dec. 30.
Csütörtökön mégis valahára a sok várakozás után több harangok leszedettek egy házaink tornyaiból, különösen levétetett a székes-egyház legnagyobb harangja is, melly 35–36 mázsát nyom. A fenhagyottakra nézve bejelentetett a honvédelmi bizottmánynak, mikép, ha kell, bármikor rendelkezzék a kormány, és Vácz közönsége minden harangjait át fogja adni. De egyszersmind megújítja azon kérelmét is, hogy ha lehet, Vácznak egy pár ágyú adassék a harangok érczeiből.
Ma a levett harangok, számra 6 darab, csakugyan leérkeztek Pestre. Igy a káptalannak említett törekvése, a főegyház harangjait megtarthatni, szerencsésen nem sikerűlt. És ez igen is jól történt, mert már az eddigi halogatás is igen rosz hatással volt a nép kedélyére. Pedig volt-e még e nemzet életében percz, mellyben, mint a jelenben, olly szükség lett volna ezen minden gazok által űldözött népnek lelkesültségére? A nép azt gondolva, hogy megváltandja a káptalan a székes-egyházi harangot, igen zúgolódott az okból is, mivel azt hivé, hogy mi az ő tulajdona, nem váltható meg a papok által, kiknek ahhoz semmi joguk.
Örűlünk, hogy az ügy jól végződött. Meg kell erre nézve említenünk Drágfi Sándor tanácsnok erélyességét, ki Z. M. holta után legtöbbet tőn a végrehajtásban. Ő különben is tevékeny, és ügyünknek szilárd határozott barátja. A közremunkálásban B. J., G. JM. és a két B. ügyvédek is sokat működtek.
Utóbbi levelünkre nézve azon javítást kell tennünk, hogy a harangok felajánlatát nem a szoros értelemben vett tanács, hanem a közös gyűlés, mellyben a városi képviselők is részt vesznek, határozta el.
A piaristák két kisebb harangjaikat már rég felajánlván, a többi fenhagyatott a kormány engedelméből. Ez kissé nem tetszik a zsenge népnek; kivált mert ezen engedély folytán a barátokéi sem szedettek le. A ráczok legnagyobb készséggel adták át harangjaikat, hasonlóan a reformátusok is. XXX.
