Verbász, dec. 24-kén.
Verbász, dec. 24-kén.
Tegnap késő estve érkezett ide Péterváradról egy divisio Dan Miguel. A Duna zajlik, a híd Pétervárad és Újvidék közt felszedetvén, csak lassanként szállingózhatnak a mi kedves Don Migueleink, kik a híres várból, mellynek győzhetetlen védői valának, most kormány rendeletnél fogva sietnek az ország szivét sérthetetlenűl föntartani.
Ha a sürgöny egy órával később érkezik Péterváradra, Karlovitz ma nem volna többé.
Ezen ezred hazánk megbecsülhetetlen kincse, a rácz ellenség félelme, szabadságunk egyik hatalmas oszlopa.
Ha az isten megsegíti a magyart, s a kigyónak feje megtöretik – jól mondja a Martzius – farka csak nap lementig mozog még, ez vigasztalhatja még az annyira fáradozott és szenvedett bácskaiakat.
A mi Kossuthunk nemes szívének – ki roppant elfoglaltatása közben beteg honvédeinkről is gondoskodni el nem felejtkezett – jól fog esni, ha tudandja, hogy sikerűlt nekem Beöthy Ödön határtalan erélyessége által, a jobb lelkű bácskaiak hozzájárultával, szegény beteg katonáink ápolására Kúlán egy czélszerű kórházat rendezni, mellyre az aldunaí táborban olly nagy szükség volt, ott találnak enyhet és nyugalmat, mig itt lesznek. Grosz Albert, aldunai táb. kórházak főfelügy. orvosa.
