Ritualizáció.
Ritualizáció.
Az állatvilágban az evolúció során létrejöttek bizonyos rituális ceremóniáknak tűnő » viselkedessémák, szertartásos mozgások. Ezekre az a jellemző, hogy az eredeti v. eredetileg más célú viselkedéselemek eltúlozva, szertartássá válva jelentkeznek, és főként » kommunikációs célokat szolgálnak. Különösen gyakoriak ezek a mindig azonos módon lezajló szertartások a magasabb fejlettségű állatok fenyegető és » szexuális viselkedésében.
A kutyák közötti » rangsorvitáknak, ill. találkozásnak megvan a maga sajátos szertartása, amely majdnem olyan szigorú és bonyolult, mint a középkori francia királyi udvarok etikettje. Amikor a kutyák már viszonylag közelről megpillantják egymást, merev lábakkal kezdenek lépkedni - ezt nevezik önmutogató testtartásnak. A nyak és a hátszőrzet felborzolódik a fülek felfelé merednek és előreállnak, a farok ugyancsak felfelé mered. A nagyon harcias kutyák morognak is. Ezután az ebek nagyon lassan, óvatosan -- és szinte egyszerre - megszagolják egymás hátulsó részét. Ha különböző neműek, a kan rendszerint csóválni kezdi a farkát és egyéb más jelét is adja annak, hogy támadókedve csökkent. A szuka ilyenkor önmutogató testtartást vehet fel.
Ha azonos nemű kutyák találkoznak, többnyire ugyancsak békés befejezésnek lehetünk tanúi, meg a kezdeti fenyegető ceremóniák ellenére is. Egyikük csóválni kezdi a farkát, előbb csak alig láthatóan és magasan, majd egyre határozottabban és alacsonyabban. Amikor két kan találkozik, előfordulhat, hogy a fenyegető bevezetés után mindegyikük egy-egy fához v. oszlophoz sétál, ott vizeletet ürít (leadja "névjegyét"), majd lényegesen enyhültebb testtartással, békésen távozik.
Még jellegzetesebb példa arra, hogyan módosul szertartásossá válva egy-egy eredetileg más célt szolgáló viselkedés, a gazdáját megpillantó kutya üdvözlő magatartása. A legtöbb eb ilyenkor iparkodik megnyalni a szeretett személyt. Üdvözlő nyalogatása elsődlegesen az ember száját veszi célba, és csak akkor irányul a kézre, ha az arc nyalogatását megtiltják. Ez a viselkedés annak jeleként értelmezhető, hogy a kutya az emberhez fűződő kapcsolatában bizonyos szempontból az idősebb farkaskölyök fejlettségi, függőségi szintjén áll, hiszen gesztusa valószínűleg a farkaskölykök táplálékkunyeráló magatartásából ered. A kisfarkasok ugyanis szüleik ajka környékét nyalogatva ingerlik azokat a táplálék felöklendezésére.
Az ismerkedés szertartása
