Uj házas levelei
Uj házas levelei
Mint Fanniban a szerencsétlen szenvedélyt, ép annyi művészettel festi Kármán az Új házas leveleiben a boldog szerelmet. Az érzéseknek az az áradozása, mely a három levélnek különösen elsejében ömlik korláttalanul, ma kissé idegenszerűnek tűnhetik fel előttünk, de akkor ez igazság és természet volt. Az egész egyike régibb irodalmunk legkedvesebb olvasmányainak: annyi benne a melegség, tisztaság, derű, mint egy verőfényes májusi tájképen. A módi című szatírában egy előkelő ház életét festi, a melyet divatbáb úrnője megrontott és szerencsétlenné tett. Csak kiváló szellem képes ily tárgyiasságra. Im, mily éles szemmel látja Kármán a kornak és míveltségnek, melynek eszméiért és szépségeért lángolt, visszáját is: a kecses, aranyos rokokónak belső romlottságát. Egy-két jelenete élénken idézi emlékünkbe Hogarth Divatos házasság című kép-ciklusának némely rajzát: talán előtte is lebegtek, mikor szatiráját írta. Még pedig írta a hangnak oly mesteri változatosságával, a könnyed enyelgés, keserű merengés, szónokias feddés különböző hangjain, hogy a stílnek ezt a jellemző változatosságot ezidétt másnál hiába keressük. Hiába a prózának azt a numerusát, az archaikus utánzatú beszédben nyilatkozó erőt, melyet egy Fejveszteség cimű történeti regénytöredéke mutat: egy erőszakos várúr, a Hunyadiak korában, magáévá tenni készűl egy szegény fiatal leányt, ki mást szeret.
Fanni költött arcképe. (Toldy kiadása a Nemzeti Könyvtárban.)
