17. A XVI. század történetirodalma. † Szilágyi Sándor
17. A XVI. század történetirodalma.
† Szilágyi Sándor
† Szilágyi Sándor
A magyar történetírás, azaz a történeti anyagnak feldolgozása magyar nyelven, a XVI. században vette kezdetét. Impulzust erre is a reformáció adott, de az anyagot hozzá a megelőző század irodalma, a két nyomtatott krónika (Thuróczié s a budai) és Bonfini szolgáltatták. Ez az anyag csak a XV. század végéig terjedt, de az »irodalmi ébredés«, mely általánossá lett és a tudomány s irodalom minden faját felölelte, magával hozta, hogy a történetíróknak egész serege támadt, kik saját tapasztalataikat, élményeiket, impresszióikat akarták az utókor számára megörökíteni. Ezeknek az íróknak egy része magas míveltségen kivül előkelő állással bírt, szerepet játszott a történetben s annak lefolyását nemcsak mint szemlélő tekintette: ezek közül majd mindenkinek megvolt a maga kedvenc klasszikusa, kit mintáúl választott az anyag feldolgozásánál; – a XV. század humanizmusa ezek munkáiban tovább élt. De voltak olyanok is, kiket a klasszikai formák nem érdekeltek. Ezek kezébe csak a belső ösztön adott tollat, a vágy, hogy a mit láttak, hallottak, megörökítsék. Éppen ez a tarkaság a kidolgozásban, felfogásban teszi becsessé a század történeti irodalmát. A mit a humanistáknál s krónikásoknál nélkülözünk: a különböző osztályok belső életére is vetnek a nem humanisták munkái világot.
Érdekes az is, hogy a régi anyag hogyan alakúl át, módosul az új írók kezében, kik egészen az új idők hatása alatt állanak.
Székely István
Heltai Gáspár
Emlékiratok
Gyulafi Lestár
Szamosközy István
Illésházy István
Sambucus
Szerémi György és kortársai
Oláh Miklós
Brutus Mihály
Humanista történetírók
Istvánffy Miklós
