III.
III.
Magyarország viszonya a szentszékhez. A pécsi egyházmegye Bálint püspök korában. A püspökség jogainak védelme 1376-ban. A szentszék támogatása. Egyházkormányzati kérdések a kuria előtt. Búcsúk kieszközlése az alsáni templom számára. Személyes ügyek. A pécsi káptalan kiváltságainak megerősítése. Az 1382-iki esztergomi zsinat. Bálint püspök eltiltja papságát a zsinaton való részvételtől. A kuria vizsgálatot rendel. Petrus de Pisis küldetése miklós szegszárdi apát ügye. Per a pálosok gyulai kolostorával. A kuria közbelépése. Egyezkedés. IX. Bonifácz bullája.
Magyarország a nyugati nagy egyházszakadás kitörtekor a római pápa pártjára állott, s e pártfoglalásához mindvégig hű maradt. Hazánknak a szentszékhez való viszonyáról e korból bő adatok nem állanak rendelkezésünkre, nem főleg a XIV. századból, és csakis Zsigmond idejében csörgedezik bővebben a forrás, melyből Magyarország e viszonyára nézve meríthettünk. A magyar egyházi beléletre vonatkozó adatok közül is igen kevés vonatkozik a pécsi püspökségnek Bálint bibornok korabeli történetére.
Még XI. Gergely pápa idejéből birunk egyes okleveleket, melyek a pécsi püspök, illetve a püspökség részére adattak ki általa. Alig két évvel püspöki kinevezése után, Bálint püspök panaszszal járúlt püspöksége jogai védelmében XI. Gergely pápa elé. Az ügy előzményeire vonatkozó iratokat nem birjuk, reánk csak az oklevél maradt, melylyel Gergely pápa 1376 január 16-ikán a panasz ügyében a vizsgálatot elrendeli.
A püspöki panasznak az volt a tárgya, hogy a püspökség jövedelmét képező különféle javadalmak, úgymint várak, városok és egyéb ingatlanok és ingóságok, adók, jövedelmek stb., az idők folyamán egyház és világi személyek, érsekek, püspökök, főurak s mások által jogtalanul elidegeníttettek, illetve az azokat elidegeníteni szándékozók a törvényes hatalomtól támogatásban részesülnek, a mi neki, püspöki jövedelmének csonkításával, érzékeny kárt okoz. Jogorvoslat végett a szentszékhez fordulván, a pápa nem késett a püspök jogainak megvédésére közbelépni. A mondott napon kelt Gergely pápa rendelete* az esztergomi érsekhez, a veszprémi püspökhöz és a czikádori apáthoz. E rendeletben röviden ismertetve az ügy mibenlétét, utasítja a nevezetteket, hogy a püspök jogainak megvédésére mindent kövessenek el, s főleg ügyeljenek arra, hogy megvédésére mindent kövessenek el, s főleg ügyeljenek arra, hogy senki által annak jogai ne csorbíttassanak, s anyagi érdekei kárt ne szenvedjenek.* Meghagyja nekik egyúttal azt is, hogy szükség esetén egyes felmerülő esetekben vizsgálatot indíthatnak meg, s akár együttesen, akár külön járhassanak el, sőt felhatalmazást ad arra is, hogy egyikük a másik által megindított eljárást szükség esetén be is fejezhesse. Hogy mi történt e pápai rendelet kibocsátása után, arról, sajátos, nincs tudomásunk. Forrásaink hallgatnak arról, vajjon történtek-e intézkedések a püspökség jogainak megvédésére. Abból azonban, hogy a következő időben nem maradt semmi nyom reánk Bálint püspök újabb ez irányú panaszai felől, méltán következtethetjük, hogy az ügy oly megoldást nyert, mely a püspökség jogait és érdekeit egyaránt kielégítette és megoltalmazta.
Békefi, A cikádori apátság 76-ik lapján hibásan XI. Benedeket mond, XI. Gergely helyett.
Az oklevél Kollernél, III. k. 182/184. Fejér, IX/5. 596.598. ll.
13. XI. GERGELY ÓLOMPECSÉTJE.
Kitűnik ez ügyből, hogy Alsáni Bálint éber és körültekintő figyelemmel őrködött püspökségének javai fölött. Azonban nemcsak a püspökség világi javaira terjeszté ki figyelmét. Kiterjedt az a lelki ügyekre épúgy, mint a világiakra.
Egyházjogi felfogás szerint egyházi méltóságok és javadalmak elnyerésére az úgynevezett «defectus nativitatis» akadályt képez, és az ebben szenvedő csak akkor nyerheti el az állást vagy javadalmat, ha az abból az illetékes egyházi tényezők fölmentést adnak. Úgy látszik, hogy a pécsi egyházmegyében ily eset nem tartozott a ritkaságok közé, s Alsáni Bálint maga folyamodott a pápához, hogy neki ily esetekben a fölmentésre jogot adjon. Gergely pápa hajlott is erre a kérésre és ugyancsak 1376 január 16-ikán Bálint püspöknek a kért fölhatalmazást megadta.*
Koller, id. h. 173/174. ll.
A lelkiek terén nemcsak ebben az ügyben fordult Alsáni Bálint a szentszékhez. Az egyházmegyéjében fekvő, s örökös tulajdonát képező Alsánban Szent-Ferencz hitvalló tiszteletére nagy költséggel templomot kezdett építeni, s hogy annak látogatottságot biztosítson s a templom építésének befejezésére a hívek áldozatkészségét igénybe vehesse, a pápához fordult búcsú engedélyezése végett. És Gergely pápa a püspök ebbeli kérését szívesen teljesítette, s 1376 január 16-ikán kelt bullájában a nevezett templom részére 10 évi időtartamra 100 napi búcsút engedélyez.* Bizonyos, hogy ez Bálint püspöknek, az alapítónak kérelmére történt, s valószínű, hogy Gergely pápának ugyanez nap s a tatárok által elpusztított a pécsi egyházmegyében fekvő s kökényi templom részére ugyancsak 100 napi búcsút engedélyező bullája szintén Bálint püspök közbenjárására adatott ki.* Tőle magától a későbbi évekből két oklevelet említünk, melyek búcsú adásáról szólanak. Az egyikkel 1386 október 4-ikén a pálosrendi strezai, Mindszentekről czímzett templomának egy évi és 80 napi búcsút engedélyez és pedig a templom építőjének Bessenyői Jánosnak kérelmére. Ebbeli rendelkezését ugyanaz év november 4-ikén Miklós nándorfejérvári és november 28-ikán János győri püspökök is megerősítik.* Ezt megelőzőleg 1386 junius 5-ikén a boldogságos Szűz tiszteletére épített veszprémvölgyi monostornak ad 140 napi búcsút.*
U. ott, 175/176. ll. XI. Gergely pápa regestáiban már 1375-ben van nyoma ennek. A vatikáni levéltárban a Garampi-féle czédulák szerint 1375-re ily följegyzés található: Indulgentia ad fabr. ecclesiae, quam Valent. ep. Quinqueccl. aedificari facit in loco de Alsan. A Garampi-féle czédulák szerint Greg. XI. bull. div. VI. t. 3. p. 543t. u. o. 550 iam constructae. Dr. Lukchich József úr szíves közlése.
U. ott,177/178. l.
Orsz. ltár, Dl. 34650.
U. o. DL. 7210. 1375-ben XI. Gergely pápa a pécsi és a veszprémi püspököknek meghagyja «ut iuramentum fidelitatis recipiant a Zagrabense, olim Transilvanense episcopo.» Dr. Lukács József úr szíves közlése a vatikáni levéltárból a Garampi-féle jegyzetekből.
Személyes pártfogásban is fölemelte szavát Bálint püspök. Gergely pápa korából egy ily adatunk van, a pápának 1376 január 19-iki levele, melylyel Miklós fiának Imre reguni főesperesének Bálint püspök közbenjárására bármely megüresedett vagy megüresendő javadalom elnyerésére, akár személyesen, akár megbízott által, jogot rezervál.* Hogy ez a püspök ajánlatára történt, azt maga a pápai oklevél mondja, megjegyezvén, hogy Imre főesperes a püspöknek «szeretett» tanácsosa.
U. ott, 185/186. ll.
Ugyanakkor, a midőn Alsáni Bálint a pécsi püspökség jogainak megvédésére emelte föl szavát, a pécsi káptalanban is föltámadt a vágy kiváltságainak megerősítése után. A káptalan is a pápához fordult a megerősítés végett. Nem lehetetlen, hogy Bálint püspök, maga is közbenjárt káptalana érdekében a pápánál; erre látszik mutatni az a körülmény, hogy a pápai megerősítő oklevél ugyanaz nap kelt, a mikor a többi fent elősorolt s Bálint püspököt illető pápai iratok. E megerősítő levélben Gergely pápa a pécsi káptalannak összes egyházi és világi kiváltságait és szabadalmait, a neki adományozott búcsúkat stb. bárkitől, akár a pápáktól, akár világiaktól nyerte azokat, ünnepélyesen megerősíti.*
U. ott, 174. l.
Püspökségének első éveiből ezek a reánk maradt adatok, melyek Bálint püspök viszonyát a szentszékhez és egyházi téren kifejtett szereplését megvilágítják. Az egyházszakadás bekövetkezte után, 1382-ből való az első nagyobb jelentőségű dolgot tárgyaló oklevél, mely egy az esztergomi érsek és a pécsi püspök közt fölmerűlt peres ügyet intéz el.
VI. Orbán pápának 1382 június 8-ikán kelt bullája őrizte meg részünkre e peres ügy ismeretét, a nélkül azonban, hogy az ügy további lefolyásáról tudósítást adna. Az eset maga a következő volt.
14. DEMETER ESZTERGOMI ÉRSEK PECSÉTJE.
Demeter esztergomi érsek 1382-re zsinatot hívott össze. Ezen a zsinaton az esztergomi érsekségben tartozó papságnak, tehát a pécsi egyházmegyének is meg kellett volna jelennie, mert mint Demeter érsek panaszában előadta, úgy az alapítás alkalmából kimondatott, mint pedig a régi szokás alapján változatlanúl fennállott, hogy az ország egyházai és papsága az esztergomi érseknek alá vannak rendelve, azonkívül az esztergomi egyházmegyebeli papokkal együtt adózásra, hozzájárulásra is voltak kötelezve. Ámde Bálint püspök ezzel ellenkező állást foglalt el és egyházmegyéje pápaságának határozottan megtiltá, hogy a Demeter által hirdetett zsinaton résztvegyen. Hivatkozott e tilalom kiadásakor a kiváltságokra, melyeket állítólag a szentszék adott volna a pécsi püspöknek, az oklevél előmutatását azonban megtagadta. Demeter bíbornokérsek jogorvoslatot keresett a kúriánál, mely a bácsi prépostot 1382 június 8-ikán oda utasította, hogy ez ügyben indítsa meg a vizsgálatot, s a Demeter bíbornok panaszában előadottakra nézve a tanúkihallgatást eszközölje s a mennyiben a panasz jogosúlt, gondoskodjék arról, hogy a régi szokás továbbra is fenntartassék. Egyúttal felhatalmazást ad neki arra is, hogy azokat, kik bármely okból tanúvallomást tenni nem akarnak, ennek letevésére egyházi czenzurákkal is kényszeríthesse. Hogy miként végződött ez az ügy, arra nézve további adataink nincsenek.*
Koller, id. h. 189/190. ll. Fejér, id. h. IX/5. k. 596/698. ll.
IX. Bonifácz pápa idejétől kezdve Alsáni Bálint nevével mind sűrűbben találkozunk a pápai oklevelekben. Nagyrészt csekélyebb jelentőségű alkalmakkor tétetik említés róla, így javadalmak adományozásánál, melyeknél közbenjáróul szerepel. Ezek mellett azonban komolyabb, nagyobb jelentőségű ügyekben is rátalálunk Bálint bíbornok szereplésének nyomaira.
VI. Orbán pápa idejében a szentszék Petrus de Pisis törvénytudort, a kuria ügyvédjét küldte Magyarországba, a pécsi egyházmegyébe, bizonyos ügyeknek elintézése végett. Az ily fajta küldéseknél a tartózkodásának költségeit, szokás szerint az illető terület, egyházmegye papsága viselte, akár birt mentességgel, akár nem, bizonyos arány szerint kivetve. Így történt most is. Bálint bíbornok a költségeket egyházmegyéje papsága közt felosztotta és meghagyta a fenhatósága alá tartozó szekszárdi kolostor apátjának, hogy a reá eső hányadot bizonyos záros határidő alatt, fizesse meg. E meghagyást a püspök megbízásából Miklós pécsi olvasó kanonok, mint ez alkalomra külön felhatalmazott, adta ki. Miklós szekszárdi apát a meghagyásnak eleget nem tett, a fizetést megtagadta. Ennek az volt az első következménye, hogy Bálint püspök és papsága kénytelen volt a szekszárdi apátra eső részt is megfizeti. Miklós olvasó kanonok, a szekszárdi apáttal szemközt kénytelen volt erősebb eszközökhöz nyúlni, miután itt világos engedetlenség forgott fenn az egyházfővel szemben. Ezért Miklós apátot és az ügyben részes többi személyt is egyházi átok alá vetette. Csakhogy ennek nem volt semmi eredménye. Miklós apát és társai az ellenük kimondott egyházi átkot föl sem vették, makacs ellenállásukban továbbra is megmaradtak, s nem igen igyekeztek az egyházzal ismét kibékülni. Bálint püspök erre a pápához fordult, s előadva, miszerint ő még mindig nem kapta meg azt az összeget, a mit érette kifizetett, kérte a szentszéket, hogy neki elégtételt szolgáltasson, jogorvoslásról gondoskodjék. Az 1391 január 9-ikén kiadott pápai oklevél ismerteti ez ügyet, a melyben a pápa János győri püspököt delegálta, meghagyva neki, hogy az ügyet vizsgálja meg s felhatalmazva őt, hogy a Miklós kanonok által hozott itéletet, a mennyiben jónak látja, még súlyosbíthatja is, a rendelkezéseinek ellenszegülésöket pedig egyházi büntetéssel sújthatja, mely ellen fölebbezésnek helye nincs. Felhatalmazást ad továbbá a győri püspöknek arra is, hogy szükség esetén a világi karhatalmat igénybe vehesse.* Hogy miképen végződött ez ügy, azt nem tudjuk; Miklós szekszárdi apátot 1396-ig találjuk az apátok sorában.*
Monumenta Vaticana. IX. Bonifácz pápa bullái, I. k. 128/129. ll.
Fraknói, A szekszárdi apátság története, 56. l.
)
IX. Bonifácznak a gyulai perben kiadott bullája (35. l.), mely Alsáni Bálint bibornok ez ügyben 1404 január 5-ikén kiadott egyezséglevelét átirja, 1404 február 27-ikén kelt, szövegét a vatikáni levéltárban. A XV. liber II. jelzet alatt levő regesta-kötete őrizte meg.
Bálint püspök különben is mindig éber figyelemmel és körültekintéssel igyekezett jogait megvédeni. 1403 körül a pálosok gyulai kolostorával keveredett pörbe, melyben hasonlókép nem tudván igazához jutni, ismét a szentszékhez fordult jogorvoslatért.
Az összetűzés tárgya elbirtoklási kérdés volt. A gyulai apát ugyanis Dörgicse – melyet a kolostorbeliek Szentagának neveznek – helység közelében, melynek birtoka a püspök és a kolostor között vitás volt, egy utat, melyet a város lakosai, többek között a plébániába menet is használtak, mint régebb időtől fogva elfoglalt, azt a közlekedés elől két széles és mély árokkal elzárta, azonkívül czölöpökkel és más építményekkel akadályozta az azon való közlekedést. Ezzel be nem érve, ugyancsak nevezett helység közelében még egy másik útat is, melyen a nevezett község lakosai gabonájukat, fájukat szállítani szokták, szóval a mely szintén egyik főközlekedési útul szolgált, szintén hasonló módon elzáratott, azonkívül a község határában fekvő, a püspökség tulajdonát képező kaszálót tényleg elfoglalta. Az apát vikáriusa, Ferencz, a kolostor perjele, István, és a kolostor tagjai nyilt hatalmaskodást is követtek el, a mennyiben 1400 július havában az említett birtokon lakó Máté nevű zsellért minden igaz ok nélkül megtámadva, botjaikkal véresre verték. Ezt követte egy másik hatalmaskodási eset, a mikor ugyanis szintén a püspökségnek nevezett helységbeli jobbágyai közűl töbeknek disznait és borjait kutyáik által széttépették, s ily módon 60 arany forintnyi kárt okoztak nekik s közvetve a bíbornoknak.*
Monumenta Vaticana Series I. Tom. IV. Bullae Bonifacii, II. k. 569. l.
E panaszra a kúria meg is tette a maga részéről a szükséges intézkedéseket és Nicolaus Vordis pápai káplánnak és auditornak meghagyta, hogy az ügyet vizsgálja meg, s annak eredményéhez képest «in curia», azaz Rómában hozzon ítéletet. Később azonban a szentszék ebbeli rendelkezését megváltoztatta és 1403 június 5-ikén kelt oklevelében máskép intézkedik. A vádlottak, az apát vikáriusa, a perjel és a szerzetesek ugyanis felszólaltak e határozat ellen, mondván, hogy ők szegénységüknél fogva nem képesek a kúriánál ez ügyet elintézni, ott nem jelenhetnek meg, s ezért folyamodtak az iránt, hogy a pör hazai földön döntessék el. A pápa méltányolta e kérést, és tekintettel arra is, hogy e pör hazai földön inkább folytatható Acciaoli Angelo bibornok pápai legátusnak meghagyja, hogy ebben az ügyben, idézze meg az érdekelt feleket, s a vizsgálat eredményéhez képest tegyen köztük igazságot.*
U. ott.
A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ BELSEJE.
Rajzolta Baransky Emil László.*
dinalis sigillo munito, cuius tenor inferius de verbo ad verbum describitur, plenius continetur. Quare pro parte dictorum Vicarii Prioris et Conventus nobis fuit humiliter supplicatum, ut compositioni sive instrumento huiusmodi robur apostolice confirmationis adiicere de special gracia dignaremur. Nos igitur huiusmodi supplicacionibus inclinati composicionem predictam, prout racionabiliter facta est et ab utraque parte sponte suscepta, et quecumque inde secuta rata habentes et grata, ipsa auctoritate apostolica excerta scientia confirmamus et presentis scripti patrocinio communimus, supplentes omnes defectus, si qui intervenerint in eisdem. Tenor vero predicti instrumenti sequitur et est talis. Nos Valentinus miseracione divina tituli sancte Sabine, sancte Romane ecclesie presbiter cardinalis, almeque Quinqueecclesiensis ecclesie Gubernator perpetuus, memorie commendantes tenore presencium significamus, quibus expedit universis, quod quamvis nos religiosos viros fratres heremitas videlicet Franciscum Vicarium et Stephanum Priorem totumque conventum claustri beati regis Ladislai de prope Gyula nostre utputa diocesis ordinis beati Pauli primi heremite racione seu occasione cuiusdam particule terre possessionis, quam dicti fratres heremite Zenthaga nominant, nos vero Dergythe appellamus, necnon quarumdam iniurirarum ec nonnulorum damnorum ad curiam Romanam in presenciam nonullorum iudicum videlicet sacri Palatii apostolici causarum auditoris legitime in causam traxerimus ipsosque ibi agravare potuissemus, tamen amicabili composicione venerabilis et religiosi viri domini fratris Emerici abbatis monasterii Pechwaradiensis totius ordinis sancti Benedicti hic in regno Ungarie constituti presidentis principalis interveniente prenotatas lites seu causas nostras litterasque ac processus et summas quascumque exinde quoquomodo confectas et emanatas cassavimus, revocavimus et annulavimus imo revocamus, cassamus, revocamus, annullamus nichilominusque dictos fratres heremitas et ipsorum conventum prenotatum super predicta particula terre, occasione cuius diccalis seu causa in dicta curia Romana vertebatur, necnon iniuriis, damnis et quibuslibet iniuriarum generibus per prenarratos fratres heremitas nobis et ad nos pertinentibus quovismodo factis, illatis et irrogatis, de consensu fratrum nostrorum de caputulo ecclesie nostre Quinqueecclesiensis reddidimus et commisimus, imo reddimus et committimus expeditos, quittos et modis omnibus absolutos. In cuius rei testimonium has nostras literas annularis sigilli nostri appensione munitas coram notario publico infrascripto dictis fratribus heremitis duximus concedendas. Datum in dicto Pechwaradino, quinto die mensis Januarii, anno ab incarnacione domini millesimo quadringentisimo quarto, hora quarta vesperis, indictione XIIII, pontificatus sanctissimi in Christo patris et domini nostri domini Bonifacii divina providencia pape noni anno XV. Presentibus itaque honorabilibus et discretis vitis dominis Gregorio magistro domus hospitalis sancte Elyzabethe, Thoma Kathedrali, Petro de Azzywagh et Johanne de Gegun archidiaconis et canonicis prebendatis dicte ecclesie nostre Quinqueecclesiensis, testibus ad premissa vocatis et legitime requisitis. Et ego Nicolaus Johannis clericus Salzeburgensis dioeccesis publicus imperiali auctoritate notarius premissis singulis interfui eaque sub signo et nomine meis solitis et consvetis unacum appensione sigilli annularis prefati domini cardinalis de eius mandato et requisicione aliis prepedito negociis per alium scripta in hanc publicam formam redigi in fidem et testimonium premissorum.
A viszályba a pécsváradi kolostor apátja, Imre, a magyarországi benczések feje is beleszólt és fáradozásainak sikerűlt az ügyet, talán még a legátus fellépése előtt, békés úton egyezség által elintézni. Hogy miképen történt az egyezség, nem tudjuk. Bálint bíbornoknak erre vonatkozó, 1404 január 5-ikén Pécsváradon kelt oklevele csak annyit mond, hogy a nevezett apát közbenjárására a gyulai kolostor ellen Dörgicse ügyében folytatott pört békés egyezmény útján megszünteti, e pörben kibocsátott összes oklevelet érvényteleneknek nyilvánítja és visszaveszi, a kolostort pedig az összes következmények alól fölmenti.* A gyulai kolostor, úgy látszik, nem érte be ezzel az oklevéllel, hanem azt nagyobb biztonság okáért a kuriánál is bemutatta, kérve a pápát, hogy az egyezséget a maga részéről is erősítse meg. Bonifácz pápa ennek a kérésnek eleget is tett; 1404 február 27-ikén Rómában kelt bullájában megerősítette a kolostor kértére a kötött egyezséget, átírva egyúttal az egyezményt tartalmazó oklevelet is.*
U. ott, 595. l.
U. ott.
