december 3. 334. sz.,
december 3.
334. sz.,
334. sz.,
A pápa halálának hírét várja a keresztény világ, mely mindenütt mindig szereti a rendkívülit, s mely minthogy csak egyetlen pápája van, aki már ötven év óta uralkodik, – pápahalált még nem látott a század utolsó felének változatos és izgató eseményei között.
A kereszténység mécse valóban pislogóban van (ami nem is csoda, mikor az olajat mind kicsepegtette belőle Viktor Emánuel), de meg a bél is fogy már… a sokat hányatott aggastyán szemei lehunyóban… a Lonkay Antal bácsi asztalán a kikészített vereshagyma, mellyel a gyászhír vételével fogja dörzsölni szemeit… A mennyei fohászok másik közlönyében szinte kezdenek már zöldülni a kenetteljes siralmakat megelőző irály-stimmolások, s mikor a szentatya betegségéről ír szívfacsaró bulletinokat, azokat udvariasságból ily gyűjtőcím alatt adja: »A szentatya egészségéről«.
Azt hiszi a jámbor, félrevezeti vele magát a gondviselést is, ha az egészségről ír, mikor betegségről akar szólni. A gondviselés nem szokott szórakozott lenni az ilyenekben!
Az öregúr rosszul van és meg fog halni. Mindenki tudja és mindenki készül e napra. Hugo Viktor költeménye már ott van a fiókban készen, madame Mac-Mahon gyászruhája, amit ez alkalomra fog felölteni, hihetőleg már haza is került a szabótul, sőt még a bundáspátyi rektor sem mulasztja el egy hét óta mindennap meginni egy tojássárgáját, hogy a falusi requiemen kellemetes torokkal énekelje meg a világot sújtó csapást.
Ilyen megsirathatatlan a hatalmasok halála…
S itt kétszerte az, mert egy intézményt képvisel a szegény haldokló, egy olyan intézményt, amely már lejárta magát.
Érdekes lélektani világot vet azon összeköttetésre, mely a nép észjárása és a történelem kritikája közt fennáll, az, hogy a nép közt el van terjedve ama hit, miszerint a pápa már öt év előtt meghalt. Csak a jezsuiták bolondítják a világot, hogy él, azért, hogy tovább uralkodhassanak.
Holott, ha valamely kedvenc emberük hal meg, vagy egy olyan intézmény képviselője, aki vagy mely a társadalomra hasznos, ösztönszerű gyanújok támad, hogy az illető nem halt meg: hanem csak a jezsuiták tették el láb alól. A szegény jezsuitákra ráfér minden!
A nép téved, de tévedésében nagy logika és nagy tanulság van! A pápaság valóban meghalt már, de maga a pápa még él és sehogy sem akar meghalni.
Az »Univers« legújabb értesülése szerint nemrég audiencián volt nála egy előkelő francia, kihez a következő szavakat intézte búcsúzáskor:
– Ön Franciaországba megy, öntől majd kérdeni fognak újságokat a pápáról; eh bien, a pápának nem jó már a lába, de jó a feje.
Erre Mac-Mahon hír szerint azt jegyzé meg bizalmas társaságban:
– Eh bien, mit akar a pápa? Nem lehet mindenkinek olyan jó lába, mint a cárnak.
De igazán is, hogy nem lehet.
