november 28. 329. sz.,
november 28.
329. sz.,
329. sz.,
A képviselőházból
Napirenden volt a büntető kódex részletes tárgyalása.
Simonfaynak akadt legelőbb mondanivalója. Őneki ugyanis nincs ínyére, hogy politikai jogaik gyakorlásától is felfüggesztessenek a bűnösök. Ez nem liberális dolog! Szerinte körülbelül be kellene a tolvajokat – például a bírói székekbe ültetni.
Alkalmasint akképp okoskodik Simonfay, hogy aki maga is tolvaj, behatóbban fog tudni ítélni a tolvajok felett…
Igaz az! Hiszen mi vagyunk azon ország, ahol Rózsa Sándort tették meg csendbiztosnak.
…Hanem azért Simonfaynak nem lett igaza.
*
Ma az »ignota quantitások« napja volt. Zay Adolf vett észre Simonfay után igazítani valót a kódexen. Mégpedig a 62. § ellen van kifogása, s nem kívánja elkoboztatni a büntető cselekményt képező nyomtatványokat, a sajtószabadság megszorítására…
Egy hang a főrendiház karzatáról (valószínűleg a Swippsz Pepié):
– Hogyisne! Még több szabadságot a firkoncoknak?
És tán ez a hang győzött. Zay Adolfnak sem lett igaza.
*
Utánok a »kis Komjáthy« recitálta el mint egy kis iskolás diák elméletét a kegyelmezési jogról. Hogy hol vette, hol nem vette, bajos rájönni. Csúnyán beszélt, de okosan. Ő nem látja helyén a királyi kegyelem szándékolt nagymérvű kiterjesztését, s bele nem nyugszik abba, hogy az a pört törülje…
Ha meggondoljuk, hogy ezt a jogot a jövőben is miniszterek fogják kizsákmányolni, szorongva gondolunk a különféle visszaélések lehetőségére.
De azért a Komjáthy Béla demokratikusabb indítványának sem kegyelmeztek.
Neki sem lett igaza…
Mert hát igaza csak a tizenhárom-próbás mameluknak lehet.
