HARMADIK JELENET.
HARMADIK JELENET.
(A szín egy másodpercig üres. Azután visszajön a rabnő Fuaddal. Fuad nagy szakállas, pápaszemes öreg ember, hóna alatt hatalmas könyvet hoz).
Rabnő: Itt vagyunk Fuad! Rögtön megviszem a jó hírt epekedő úrnőmnek… (El balra.)
Fuad (előre jön, meghajol): Nevem Fuad. Költő vagyok és a bölcsesség mestere. Apám, ama híres Abu deli ben Muktar, Allah nyugasztalja, maga is nagy bölcs volt a bölcsek között, az írás tudományát és a bölcsesség szeretetét tőle örököltem. Ám tudásunk véges, és mivel nem lehetünk mindenben egyformán tökéletesek, be kell érnünk azzal, hogy egy dolog megismerésének szenteljük minden tehetségünket és erőnket. Így tanulmányozzák némelyek a csillagok járását, mások a füvek és a gyökerek gyógyító erejét, ismét mások a számok összefüggését és egymáshoz való viszonyát, avagy az állatok életét és szokásait. Én kora ifjúságom óta az asszonyok ravaszságát és cselvetéseit tanulmányozom és ebben a nagy könyvben (mutatja), melyet Allah végtelen kegyelméből írnom sikerült, pontosan és hitelesen följegyeztem minden gonoszságukat, fondorlataikat és árulásaikat, csalafintaságaikat és hűtlenségük minden fajtáját. Adataim egy részét régi tudósok tiszteletreméltó műveiből merítettem, másik részét szavahihető embertársaim panaszából, de legtöbb adatom személyes tapasztalásaim keserű gyümölcse. Kilencszer házasodtam meg, nem könnyelműségből, nem szerelemből, hanem csakis a tudás szomjúságától sarkalva és minden feleségem húsz-huszonöt új fejezettel gazdagította nagy művemet. Ma nyugodtan mondhatom: be van fejezve a nagy mű. Háromezerhétszáz-negyven fejezetben. Több nincs. Több nem lehet. Mert a csalás minden ismert és ismeretlen módja benne foglaltatik, abban a sorrendben, amely szerint Allah a betűket teremtette. Újat már nem lehet kitalálni. Aki még egy új csalást talál ki, az már nem csal, hanem hazudik! E gyönyörű Hamduna azonban, ki nemsokára nyakam köré fonja gömbölyű karját, nem töri fejét új ravaszságokon. Egyszerűen él az alkalommal, hogy az ura, a féltékeny Hafid nincs otthon. Jelentéktelen, közönséges eset, könyvem tizenhetedik fejezete.
