III. SZÍN.
London. Fürgéné háza Eastcheapben.
Pistol, Fürgéné, Nym, Bardolph és Fiú jönnek.
FÜRGÉNÉ.
Kérlek, mézédes férjecském, hadd kisérjelek el Stainesig.
Kérlek, mézédes férjecském, hadd kisérjelek el Stainesig.
PISTOL.
Nem: mert fájdalmat érez férfi szívem.
Bardolph, üdűlj; Nym, duzzaszd hős ered’;
Fiú, borzold fel bátorságodat:
Falstaff meghalt, busúlni kell azért.
Nem: mert fájdalmat érez férfi szívem.
Bardolph, üdűlj; Nym, duzzaszd hős ered’;
Fiú, borzold fel bátorságodat:
Falstaff meghalt, busúlni kell azért.
)
BARDOLPH.
Bár vele lehetnék, akárhol van is, akár a mennyben, akár a pokolban.
Bár vele lehetnék, akárhol van is, akár a mennyben, akár a pokolban.
FÜRGÉNÉ.
Nem, ő bizony nem a pokolban van; ő az Arthúr kebelében van, ha ugyan valaha ember az Arthúr kebelébe jutott. Olyan szép vége volt; úgy búcsúzott el, mintha fehérpólás kis gyermek volt volna. Épenséggel tizenkét és egy óra közt, épen az ár-apály idején útazott el. Mert a mint láttam, hogy ágytakaróját babrálgatja, virágokkal játszik s újja hegyére mosolyog, mindjárt tudtam én, hogy a nagy útra készűl. Mert az orra olyan vékony volt, mint egy írótoll, s zöld mezőket emlegetett. Hogy van, sir John? mondám neki. Ej, férfiú, ne csüggedjen el! Erre felkiáltott: Isten, Isten, Isten! három vagy négy ízben. Bátorításúl azt mondtam neki, ne gondoljon az Istenre; azt hivém, nem szükség magát ily gondolatokkal gyötörnie. Akkor arra kért, hogy húznám jobban lábára a takaróját. Az ágyba dugván kezemet, megtapogattam, s olyan hideg volt, mint a kő; aztán megtapogattam térdeit és úgy feljebb, feljebb: mindene olyan hideg volt, mint a kő.
Nem, ő bizony nem a pokolban van; ő az Arthúr kebelében van, ha ugyan valaha ember az Arthúr kebelébe jutott. Olyan szép vége volt; úgy búcsúzott el, mintha fehérpólás kis gyermek volt volna. Épenséggel tizenkét és egy óra közt, épen az ár-apály idején útazott el. Mert a mint láttam, hogy ágytakaróját babrálgatja, virágokkal játszik s újja hegyére mosolyog, mindjárt tudtam én, hogy a nagy útra készűl. Mert az orra olyan vékony volt, mint egy írótoll, s zöld mezőket emlegetett. Hogy van, sir John? mondám neki. Ej, férfiú, ne csüggedjen el! Erre felkiáltott: Isten, Isten, Isten! három vagy négy ízben. Bátorításúl azt mondtam neki, ne gondoljon az Istenre; azt hivém, nem szükség magát ily gondolatokkal gyötörnie. Akkor arra kért, hogy húznám jobban lábára a takaróját. Az ágyba dugván kezemet, megtapogattam, s olyan hideg volt, mint a kő; aztán megtapogattam térdeit és úgy feljebb, feljebb: mindene olyan hideg volt, mint a kő.
NYM.
Mondják, hogy átkozta volna a bort.
Mondják, hogy átkozta volna a bort.
FÜRGÉNÉ.
Úgy van, azt átkozta.
Úgy van, azt átkozta.
BARDOLPH.
Meg az asszonyokat is.
Meg az asszonyokat is.
FÜRGÉNÉ.
Nem, azokat nem átkozta.
Nem, azokat nem átkozta.
FIÚ.
De igen, átkozta, s azt mondta, hogy azok megtestesült ördögök.
De igen, átkozta, s azt mondta, hogy azok megtestesült ördögök.
FÜRGÉNÉ.
Igen, a test-színt sohasem tűrhette; ez a szín mindig ellenére volt.
Igen, a test-színt sohasem tűrhette; ez a szín mindig ellenére volt.
FIÚ.
Egyszer azt mondta, hogy őt az asszonyok miatt viszi el az ördög.
Egyszer azt mondta, hogy őt az asszonyok miatt viszi el az ördög.
FÜRGÉNÉ.
Hiszen igaz, hogy különösen bánt el az asszonyokkal; de akkoriban reumátikus volt s a babyloni szajháról beszélt.
Hiszen igaz, hogy különösen bánt el az asszonyokkal; de akkoriban reumátikus volt s a babyloni szajháról beszélt.
FIÚ.
Nem emlékeznek rá, mikor egy bolhát látott ülni a Bardolph orrán, s azt mondta, hogy az egy fekete lélek, mely a pokol tüzében ég.
Nem emlékeznek rá, mikor egy bolhát látott ülni a Bardolph orrán, s azt mondta, hogy az egy fekete lélek, mely a pokol tüzében ég.
BARDOLPH.
Most vége a fának, mely a tüzet táplálta; ennyi az egész gazdagság, melyet szolgálatában szereztem.
Most vége a fának, mely a tüzet táplálta; ennyi az egész gazdagság, melyet szolgálatában szereztem.
NYM.
Elkotródunk? A király Southamptonból már alkalmasint elindult.
Elkotródunk? A király Southamptonból már alkalmasint elindult.
PISTOL.
No hát jerünk. Nyújtsd ajkadat, szivem;
Ügyelj házamra s ingóságaimra.
Eszed legyen: „kész pénz!” ez a szabály.
Kinek se higy!
Az eskü: polyva; hit, hűség: lepény.
Csípd meg! ez a valódi eb, galambom.
Legyen caveto hát tanácsadód;
Törüld le gyöngyeid’. Vitéz barátim,
El Frankhonba! Mint a nadály, fiúk,
Szívni, szívni a vért, egész’ kiszívni.
No hát jerünk. Nyújtsd ajkadat, szivem;
Ügyelj házamra s ingóságaimra.
Eszed legyen: „kész pénz!” ez a szabály.
Kinek se higy!
Az eskü: polyva; hit, hűség: lepény.
Csípd meg! ez a valódi eb, galambom.
Legyen caveto hát tanácsadód;
Törüld le gyöngyeid’. Vitéz barátim,
El Frankhonba! Mint a nadály, fiúk,
Szívni, szívni a vért, egész’ kiszívni.
FIÚ.
Azt mondják, egészségtelen táplálék az.
Azt mondják, egészségtelen táplálék az.
PISTOL.
Érintsd szelíd ajkát s indulj.
Érintsd szelíd ajkát s indulj.
BARDOLPH.
| Isten veled, kocsmárosné. | (Megcsókolja.) |
NYM.
Én nem csókolhatok, s ezzel punctum.
Hanem Isten veled.
Én nem csókolhatok, s ezzel punctum.
Hanem Isten veled.
PISTOL.
Ügyelj föl, légy szilárd, parancsolom.
Ügyelj föl, légy szilárd, parancsolom.
FÜRGÉNÉ.
| Élj boldogúl, Isten veled. | (El mind.) |
