V. SZÍN.
O diable!
O seigneur! le jour est perdu! tout est perdu.
Mort de ma vie! mindennek vége, vége!
Szégyen s örök gyalázat ül gunyolva
Bokrétáinkon. O méschante fortune! | (Csatazaj.) |
Megtörtek soraink.
Ah szörnyű szégyen! Öljük meg magunkat.
E rongy népre koczkázgatánk előbb?
S e királynak kértük váltságdiját?
Szégyen, gyalázat, oh örök gyalázat!
Haljunk dicsőn! Még egyszer vissza hát!
S ki most Bourbont követni nem meri,
Pusztúljon innen, és levett süveggel,
Aljas kerítőként kün kuncsorogjon,
Míg egy szkláv, ki ebemnél nem különb,
Legszebb leányát megfertőzteti.
Zavar! ki megrontál, segíts te most!
Hadd áldozzuk tömegben életünk.
A harczmezőn még elegen vagyunk,
Hogy megfojtsuk tódultunkban az angolt,
Ha valamikép rendet tarthatunk.
Ördögbe most a renddel! A tömegbe!
S haljunk meg, ha másként szégyen követne. | (El mind.) |