VI. SZÍN.
A csatatér más része.
Harczi zaj. Henrik Király, csapatokkal, Exeter, s mások jönnek.
HENRIK KIRÁLY.
Jól harczolánk, vitéz bajtársaim;
De nincs vége: frank birja még a tért.
Jól harczolánk, vitéz bajtársaim;
De nincs vége: frank birja még a tért.
EXETER.
York herczeg üdvözli felségedet.
York herczeg üdvözli felségedet.
HENRIK KIRÁLY.
Él még? Háromszor láttam őt elesni
S fölkelni, vívni. Tiszta vér vala
Sisakjától a sarkantyújaig,
Él még? Háromszor láttam őt elesni
S fölkelni, vívni. Tiszta vér vala
Sisakjától a sarkantyújaig,
EXETER.
A hős vitéz e díszöltönybe’ fekszik,
Termékenyítve a tért; véres oldalán,
A dicsteljes sebeknek társaul,
A nemes Suffolk gróf is ott hever.
Suffolk előbb halt meg; York összevágva,
A vériben fekvőhöz ment s szakálát
Megfogta és csókolta sebjeit.
Mik véresen ásítottak reá,
S kiálta hangosan: „Várj, drága Suffolk,
Az égbe lelkem a tieddel ér;
Várj az enyimre, jó lélek, hogy így
Együtt repüljünk, mint im e dicső
S vitézül megharczolt mezőben is,
Lovag-mivoltunkban társak valánk!”
E szókra ott toppantam s fölsegítém.
Reám mosolygott, megfogá kezem’
S gyöngéden megszorítva szólt: „Uram!
Ajánld királyomnak szolgálatom!”
Megfordult és Suffolk nyakára vetve
Sebhedt karját, csókolta ajkait,
S így a halálnak eljegyezve, vérrel
Pecsétlé egy szépen bevégezett
Ragaszkodás utolsó perczeit.
E nyájas, e szelid bánás belőlem
Ama vízcsöppeket facsarta ki,
Miket gátolni vágytam, ámde nem
Volt bennem annyi férfias erő,
S szemembe szökkent föl egész anyám,
És engem a könyüknek átadott.
A hős vitéz e díszöltönybe’ fekszik,
Termékenyítve a tért; véres oldalán,
A dicsteljes sebeknek társaul,
A nemes Suffolk gróf is ott hever.
Suffolk előbb halt meg; York összevágva,
A vériben fekvőhöz ment s szakálát
Megfogta és csókolta sebjeit.
Mik véresen ásítottak reá,
S kiálta hangosan: „Várj, drága Suffolk,
Az égbe lelkem a tieddel ér;
Várj az enyimre, jó lélek, hogy így
Együtt repüljünk, mint im e dicső
S vitézül megharczolt mezőben is,
Lovag-mivoltunkban társak valánk!”
E szókra ott toppantam s fölsegítém.
Reám mosolygott, megfogá kezem’
S gyöngéden megszorítva szólt: „Uram!
Ajánld királyomnak szolgálatom!”
Megfordult és Suffolk nyakára vetve
Sebhedt karját, csókolta ajkait,
S így a halálnak eljegyezve, vérrel
Pecsétlé egy szépen bevégezett
Ragaszkodás utolsó perczeit.
E nyájas, e szelid bánás belőlem
Ama vízcsöppeket facsarta ki,
Miket gátolni vágytam, ámde nem
Volt bennem annyi férfias erő,
S szemembe szökkent föl egész anyám,
És engem a könyüknek átadott.
HENRIK KIRÁLY.
Nem pirongatlak érte: mert midőn
Ezt hallom, fátyolos szememmel is
De csitt! miféle új zaj ez megint?
Szétszórt csapatját a frank összeszedte.
Foglyait hát mindenki ölje meg.
Nem pirongatlak érte: mert midőn
Ezt hallom, fátyolos szememmel is
| Alkudnom kell, különben megered. | (Csatazaj.) |
Szétszórt csapatját a frank összeszedte.
Foglyait hát mindenki ölje meg.
| Tovább kell adni e parancsot. | (El mind.) |
