Egy XIV. századi városi pecsét, mint pecséttani különlegesség.
Egy XIV. századi városi pecsét, mint pecséttani különlegesség.
Pécséteinknél ez ideig a köralaku, tojásdad, pajzsalaku, háromszögletü, négyszögü, csűrlő (ruta), és karajos stb. alakuakat szoktuk észlelni.
Az a pecsét, amelyet ismertetni módomban van, alakjára nézve tudtommal eddigelé teljesen ismeretlen volt a hazai pecséttanban.
Az Orsz. Levéltár DL. 3045. számú, 1337. márcz. 3-án kelt oklevelén függ. Az oklevelet 87Esztergom városának tanácsa állitja ki, arról, hogy Jakab aranymüves és fiai, Jakab és Domonkos, házukat István mester, visegrádi várnagynak 14 márkáért eladják.
Az oklevelen tulajdonképen Esztergom város jól ismert régi kettős pecsétjének kellene függenie, a melyet N. Lajos királyunk körülbelül haláláig használt, és amelynek hasonmását a M. Nemz. Története III. köt. 32. lapján láthatjuk. Erre utal az oklevél pecsételési formulája is: «duplicys sigilli nostri munimine roboratas». Csakhogy az oklevél kiállitásakor az emlittett pecsét – valami okból – nem állott a tanács rendelkezésére, és ezért azt a következőleg pecsételték meg. A rendes viaszanyagból kézzel egy szabálytalan, 8.3 cm, hosszu, és 2 cm. széles hengert alakitott, tak, amelynek hossztengelyén huzták át a sárga-zöld selymet. Erre a hengerre nyomta azután reá György a biró és két esküdt a maga pecsétjét. És pedig a vizszintesen tartott henger alsó végénél, amelyen tul a selyem végződik kezdve, rajta a következő pecsétek láthatók:
1. Tojásdad körben egy kardszarvu kecskebak; köriratából már csak egy-két betü látszik.
2. A középen: kettős kör belsejében egy lépkedő sárkány; körirata:
azaz: Sigillum Georgii senatoris.
3. Körben egy lépkedő kutya; körirata nem volt.
Ilyen alaku pecsétre a német birodalmi gyakorlatban nem találunk példát. Némileg emlékeztet reá azon, szabálytalan téglányalaku pecsét, amelyen három vésetlen gyürüpecsét lenyomata látható, és amelyet a boroszlói állami levéltár őriz. Hasonmását Seyler* közli.
Geschichte der Siegel, Lipcse, 1894. 177. o.
Esztergom városának lakosai ezen időben olaszok lévén, talán nem tévedünk, ha azt állitjuk, hogy a pecsételés ezen alakja olasz jelleget hord magán.
HORVÁTH SÁNDOR.
