Bokodi György kir. jegyző családi történetéhez.
Tudjuk, hogy a Héder nb. Héderváriaktól származó Héder fia Jakab saját és fiai: Lőrincz, Egyed, (H)Errik és István nevében a győri káptalan előtt 1278-ban kijelenti, hogy a vasmegyei Bokod nevü birtokot nejének, Monoszló nb. Tamás bán leánya Nabuth-nak hozományából vásárolta, miért is e birtokot az asszonynak szabad rendelkezése alá bocsátják. Bokod helységről tudjuk, hogy jelenleg csak mint Bokod puszta ismeretes; Jakab fiainak esetleges utódairól azonban mindeddig mitsem tudtunk. A következő adatok erre némi felvilágositást nyujtanak:
a) 1311 nov. 1-jén tanusitja a vasvári káptalan, hogy Jakab fia Bokodi Lőrincz bokodi birtokának Nádszeg nevü részét Herény nb. Káldi Imrének eladta. Itt határozottan mondhatjuk, hogy az eladóban az 1278-ban szerepelt Héder nb. Jakab fia Lőrinczre ráismerünk, ki anyja után Bokodon birtokol és 1311-ben már a «Bokodi» családnevet viseli.
b) 1330-ban ugyanezen Bokodon bizonyos Adorján (= Ádrián) fia Miklós is birtokol. Miután tudjuk, hogy IV. László 1284-ben az 1278-ban szereplő Héder nb. Jakab fia Herriket a vasmegyei Bolda nevü birtoktól megfosztotta s ezt bizonyos Adrián fia Sándornak és társainak, a vasmegyei Köcski-család tagjainak, adta, kimondhatjuk, hogy az 1330-ban Bokodon birtokoló Ádrián fia Miklós nem a Héder nemzetség tagja, hanem a Köcski-család sarj. Atyja minden valószinüség szerint azon Bokodi Ádrián, ki 1317-ben Pápa nb. Pál fia Miklós hagyatékának rendezése alkalmából a bizalmi férfiak sorában szerepel.
c) A zalavári konvent tanusitja 1336. okt. 7-én, hogy Pécz nb. Jakab fia Szőlősi Lukács nővérének, Chuna-nak, Bokodi Lőrincz fia István nejének és ennek János nevü fiának, Szőlős nevü birtokából a leánynegyedet kiadta. Itt megint a Héder nb. Bokodiakkal van dolgunk.
d) A legközelebbi nyom ezek után csak 1391-re vezet, mely évben Jekkel (= Jakab) fia Bokodi András és ennek fia Benedek szerepelnek. András neje Dömölki Lőrincz fia Jakab leánya Ilona.
e) 1397 ápr. 4-én találjuk, hogy 1. magister Andreas filius Jekkel filii Jacobi filii Isaak, 2. Georgius filius ejusdem Andreć; 3. Emericus filius Johannis filii Thomć filii dicti Jacobi sua ac Blasii et Dominici filiorum suorum in personis, 4. item Thomas filius Stephani filii annotati Jekkul similiter sua ac Vincencii fratris sui carnalis in personis, mindannyian Bokodi nemesek ... előadják: ut, quia nobilis domina Elizabet nominata, filia dicti Jacobi filii Isaak 134Anthonio filio Michaelis de Demenk velut homini ignobili et impossessionato ... in conjugem tradita extitisset ... in terra Guthafölde ... ultra Pereztegh .... Anthonio filio Johannis filii dictć Elizabet stb. stb.
Megkapjuk ebből a következő nemzedékrendi töredéket:
Izsák; Jakab; Jekkel; Tamás; Erzsébet ~ Dömölkbeli Mihály fia Antal; János; András 1391–1397 ~ Dömölki Lőrincz fia Jakab leánya Ilona; István; Tamás 1397; Vincze 1397; Imre 1397; János; Antal 1397; Benedek 1391; György 1397 (a királyi jegyző); Balázs 1397; Domonkos 1397
Ezen családról, mert Isaak nevü családtagot a Héder nemzetségben mindeddig nem ismerünk, határozottan nem állithatjuk, hogy a Héder-nemzetséghez tartozik. Az okiratban előforduló Guthafölde a vasmegyei Gutaházzal azonos.
Látjuk tehát, hogy 1397-ben egy Bokodi György felmerül, kiről már most is mondhatjuk, hogy tudtunkkal családjának utolsó sarja. E György müvelt, illetve tanult ember és mint ilyen a «litteratus» (=deák) jelzőt kapta. Ennek első nyomát 1405 nov. 25-én találom, midőn «Georgius litteratus de Bokwd» néven szerepel és akkor már neje is van. 1406 és 1428-ben ő a királyi udvar jegyzője. 1435-ben Rokodi György a vasmegyei Hernádmesteri birtok egy részének zálogos tulajdonosa. 1441 szept. 8-án ő a nádor főjegyzője. 1447 márcz. 9-én már nem él és akkor megkapja Hernádmesteri Péter azon hernádmesteri jószágokat, melyek eddig Bokodi Györgynél zálogban voltak. Az illető okirat világosan mondja, hogy ez György magvaszakadtán történt.
Neje Petronella a Pápa nb. mezőlaki Zámbó családból származott és származása révén egy sokáig huzódott örökösödési perbe volt belekeverve. Pápa nb. mezőlaki Zámbó Miklós királyi tárnokmester 1395-ben meghalt a nélkül, hogy egyenes fiutódot hagyott volna maga után, minek következtében birtokai oldalrokonaira átszálltak. Már 1395 okt. 29-én olvassuk, hogy a vasmegyei gersei Pető György és fivérei a következő feleket a két Páh (Zalamegyében), Sárfőmézadó, Nagymákfa, Mihalócc (Vas megyében) és Derze (Verőczemegyében) nevü birtokok elfoglalásától tiltják: a) Péter székesfehérvári őrkanonokot és a b. Lajosról nevezett ottani kápolna főnökét; b) Mezőlaki Márton fia Jánost; c) Mezőlaki István fia Györgyöt; d) Lőrincz pozsonyi prépostot; e) Pekri Klára nemes asszonyt. A rokonsági viszony meghatározása a következő:
1. Péter kanonok – ha csak minden jel nem csal – a Zalamegyében törzsökös Mikefalvi család tagja. Atyja Gergely (röviditve Gegus), fivére Illés. Némelyeknél Csehi néven is szerepel, 1395 ápr. 3-án (mint Gergely fia Péter) az esztergomi zöldmezei szentgyörgytemplomi kerület prépostja, később esztergomi nagyprépost, mely minőségben 1421 máj. 11-én meghalt. Zámbó Miklóshoz való rokonsági viszonya kétségkivül arra vezetendő vissza, hogy anyja Miklósnak a nővére vagy egyik fivérének a leánya volt, mert világos, hogy a tárnokmester után csak legközelebbi rokonai, illetve testvérei s ezeknek leszármazottjai örökölhettek.
2. Márton fia János a tárnokmester unokaöcscse. A tárnokmesternek volt három fivére Márton, László s István, kik vele együtt 1347-ben felmerülnek. Márton, ki 1395-ben már nem élt, fenti Jánost és Lőrinczet hagyta maga után, kik közül az utóbbi a fent emlitett pozsonyi préposttal azonos.
3. István fia György szintén a tárnokmester unokaöcscse s ebből következik, hogy a tárnokmesternek István nevü fivére 1395-ben szintén már nem élt.
4. Pekri Klára asszony neve szerint a Körösmegyében törzsökös Tétény nb. Pekri család tagja; de miután ő is csak akkor szerepelhetett Zámbó Miklós örökösei között, ha ennek leánya, nővére vagy unokahuga volt, világos, hogy ő is született Mezőlaki-leány és valamely Pekri-nek a neje. Közelebbi viszonyait nem ismerjük; csak azt tudjuk, hogy I. Lajos király anyja Erzsébet 1380-ban kiállitott végrendeletében róla (ott is mint Pekri Kláráról) emlitést tesz.
1405-ben a per ujabb mozzanatba lépett. Mezőlaki Márton fia János akkor már nem élt 135és összes jogai két gyermekére szálltak át Lászlóra s Petronellára, ki akkor már Bokodi Györgynek a neje. Egy későbbi okiratból tudjuk, hogy Mezőlaki Márton fiai János és Lőrincz (a pozsonyi prépost) Mikefalvi Gegus (Gergely) gyermekeivel, Péter esztergomi préposttal, Illéssel és egy névtelen leánynyal kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek, melynek erején a Mikefalviak a Zámbó Miklós hagyatékára vonatkozó okleveleket is kapták. János és Lőrincz halála után a Mikefalviak Mezőlaki Lászlóval együttesen Petronellát ki akarták játszani s elfoglalták az őt illető birtokokat, mire Petronella ügyét Zsigmond király elé vitte, ki ebben 1420 május 18-án az első tárgyalást kitüzte. Péter prépost halála után († 1421) a pör Illésre szállt át, melynek folyamán Petronella pernyertes lett. Igen magas kort érhetett el, mert 1470-ben még élt.
A Pápa nb. mezőlaki Zámbó-család első tagjainak nemzedékrendi töredéke tehát a következő:
Pápa nb. László 1317; Márton 1347; László 1347; M. Zámbó Miklós 1347 † 1395 kir. tárnokmester ~ Szuhareki Erzsébet 1391–1400.; István 1347; János 1395; Lőrincz pozsonyi prépost; György 1395; László 1419–1423; Petronella 1405–1470 ~ Bokodi György királyi jegyző; János 1470–1488
Megjegyzendő azonban, hogy a táblában emlitetteken kivül Zámbó Miklósnak még egyéb rokonai is voltak, a mint ezt az Anjoukori diplomatiai Emlékek (III. 695 do. 1391) mutatják; de az ott szereplő nevek nem csak a tárnokmester rokonaira vonatkozólag, de egyebeknél is annyira ferditvék, hogy meghatározásukat későbbi időre kell hagynom.