Csokonai Vitéz Mihály: A gazdag
A gazdag
Van Mídásnak pénze, van kincse rakással,
Neki foly Paktólus arany fövényével,
De mit ér, hogy házát teli tőlti a kincs,
Néki ezer juha béget a hegyeken,
De ezer ökrével minek dicsekedik,
Hogy drága étkekkel van rakva asztala,
Hogy felhők közt lakik dicső palotába,
Mert, lám, véle laknak ugyanott az ebek,
Nem újság, hogy bolond lakjon palotába,
Ő talpig aranyba s talpig bíborba jár,
Pedig sokkal cifrább és szebb a farsangi
De sokkal drágábbak voltak a római
De sok titulusid sem tehetnek nagynak,
Mit ér, hogy szolgálnak Frigia népei,
Ha a nádszálak is ekkép kiáltanak,
| De azért sohasem cserélnék Mídással. |
| Neki telik háza Frigia pénzével, |
| Ha esze házában semmi portéka sincs? |
| Ezer ökre járkál a kövér réteken, |
| Ha maga a gazda az ezeregyedik? |
| Mit ér, ha ezekkel csak disznót hízlala? |
| Azzal nem derekabb ember valójába, |
| Sőt még fentebb laknak a baglyok s egyebek. |
| Egész sereget látsz Bécs egy utcájába. |
| S már ezzel magának mély tiszteletet vár. |
| Szánkázó lovaknak csörgői s cafrangi; |
| Áldozatra hajtott barmok oldalai. |
| Nálunk a kutyáknak tíz nevei vagynak. |
| Mit ér, hogy előtted görbűlnek térdei, |
| Hogy Mídásnak szamárfülei látszanak. |
