ételáldozat
ételáldozat: kenyérféléből v. a föld első terméséből bemutatott ® áldozat, melyet olajjal (® italáldozat) és tömjénnel együtt ajánlottak fel (Lev 2,1–16). Egy részét a pap elégette az oltáron, a többi őt illette, de a szentélyben kellett elfogyasztania (vö. 6,16). Olykor önállóan mutatták be: a szegények engesztelő áldozataként (5,11) és féltékenységi ítéletkor (Szám 5,15). Egyébként mindig kapcsolódott a ® hálaáldozathoz, ill. az ® égőáldozathoz (Lev 7,11–14; Szám 15,1–16), a reggeli és esti áldozathoz (28,2–8), az ünnepi áldozathoz (28,9–27); a közösség valamely tévedésből elkövetett bűnéért v. az akaratlan vétségért bemutatott égőáldozathoz (15,24), ill. a ® nazir fogadalom letételekor (6,14 kk.) és a papszenteléskor szokásos áldozathoz (Lev 8,26–28; 9,4). – Az ~hoz tartoztak a ® kitett kenyerek is (24,5–9; vö. 1Sám 21,5–7).
