Isten hegye
Isten hegye: az asszír és a babilóniai mitológiában a ® hegy az istenség, ill. az istenek lakóhelyeként szerepelt. Adatokkal igazolhatóan a cédrusok hegyét, az országok hegyét, az egybegyűlés hegyét, a világ hegyét, a szél hegyét tekintették az istenek lakóhelyének. Ugyanígy volt ez Föníciában is (® Ugarit); a ® Szefon-hegyet Baal lakóhelyének tartották. Az ÓSz-ben szintén szerepel egy ~ (Jahve hegye), a Sínai pusztában (Kiv 3,1; 4,27; 18,5; 24,13; 1Kir 19,8; Szám 10,33; Zsolt 24,3); ezt az ósz-i hagyomány olykor a ® Hórebbel azonosította és Jahve megnyilatkozása színhelyének tekintette. A Sínai puszta nomádjai ezt az ~t szt. hegynek tekintették, ahol rendszeresen összejöttek istentiszteletet tartani. A ® Sion hegye is ~ (Zsolt 24,3), de nem emberek tekintették annak, hanem Jahve választotta ki; a Sion Jahve szt. hegye (pl. Iz 11,9). Az erre vonatkozó szentírási helyeken olykor mitológiából kölcsönzött képzetek fedezhetők föl. Ez 28,14.16: Jahve letaszítja Tírusz királyát a (szt.) hegyről; ugyanígy a babilóniai (asszír?) királyt is az egybegyűlés hegyéről (Iz 14,13). Lehetséges, hogy Ez-nél ez az elképzelés egy előttünk ismeretlen paradicsomi hagyományra támaszkodik. Talán föltehető, hogy a Ter 2,10–14 (a 4 Édenben eredő folyó) is egy hajdani paradicsomi hegyhez (® Paradicsom) kapcsolódik. A Zsolt 68,16 Básán hegyét mondja ~nek; lehetséges, hogy rendkívüli termékenysége miatt; vö. Ter 49,26; MTörv 33,15: örök hegyek. További utalások lehetnek: a legmagasabb hegyek (Zsolt 36,7), É csúcsa (48,3), a két érchegy (Zak 6,1); K hegyei (Szám 23,7), É hegyei (Jud 16,5). ® magaslati kultusz.
