Írásmagyarázat
Írásmagyarázat Azon tudományága a teológiának, amely az ÓSZ-i és ÚSZ-i kánonban előttünk álló Szentírással mint egésszel, s annak egyes irataival külön is foglalkozik abból a célból, hogy azt megértse, részleteiben és összefüggéseiben értelmezze, és a felismert értelmet, üzenetet összefoglaló módon, korszerűen közvetítse. Elnevezése a szakirodalomban: exegézis (a g. exégeomai = részletezni, leírni, ábrázolni igéből), melynek jelentése »magyarázat«, »értelmezés«.
Az írásmagyarázat feltétele a magyarázandó irat kanonikus jellege, azaz hogy az irat a hit és a mindennapi élet területén eligazító, útmutató tekintéllyel bírjon. Az írásmagyarázat elsőrendű célja ezért az, hogy a szent irat tartalmazta isteni eredetű üzenet érthetővé téve és rendszeresen kifejtve eljusson a mindenkori olvasóhoz. Ezzel a céllal írta az ókorban FILÓN a maga írásmagyarázatait az ÓSZ könyveihez, és ezzel a céllal íródott a qumráni közösség Habakuk-kommentárja, a legrégibbnek számító írásmagyarázati mű (ld. QUMRÁN).
Természetesen a térben és időben változó kultúrviszonyok, a nyelv stb. megnehezítik az iratok megértését, sőt sokszor lehetetlenné is tehetik azt. Ilyenkor szükséges a fordítás és a magyarázat együttes alkalmazása.
A keresztyén teológia legelső életmegnyilvánulásai az írásmagyarázati művek voltak. A kezdetektől napjainkig azonban sokat változtak az írásmagyarázat elvei és módszerei. A hagyományos, allegorizáló írásmagyarázattal (Alexandriai Kelemen, Origenész) először a reformátorok (Luther, Zwingli, Kálvin) szakítottak, előtérbe állítva az Írás szó szerinti (sensus literalis, tkp. »betű« szerinti értelem) értelmét. A felvilágosodás korától egyre nagyobb mértékben érvényesül az iratok történeti szemléletmódja, egybekapcsolódva a modern tudományos módszerek kritikai szempontjaival. Az így kialakult, és »történeti-kritikainak« nevezett módszer napjainkban, legalábbis a teológiai fakultásokon, egyeduralkodóvá vált. Mellette azonban jelentkeznek egyéb irányzatok is (»pneumatikus« írásmagyarázat; a strukturális nyelvészet, mélylélektan stb. szempontjainak alkalmazása), jelezvén a módszer hiányosságait és határait.
Az írásmagyarázat szempontjainak elméletével a HERMENEUTIKA tudománya foglalkozik.
Az egyes B-i könyveket folymatosan és összefüggéseiben értelmező írásmagyarázati műveket kommentárnak nevezi a teológiai szaknyelv. (Ld. még BIBLIATUDOMÁNY)
VG
