Warwick
Warwick2 [varik] – ifjabb Richard Neville, ~ grófja (1428–1471), Salisbury4 fia és Warwick1 veje, angol hadvezér, szerepel a VI. Henrik című krónikás színmű II. és III. részében. Francia földön sikerrel hadakozott; amikor királya a Suffolk1 mesterkedésére létrejött házassággal két francia tartományt elvesztegetett, ~ ellene fordult, és apjával együtt felesküdött York3 hűségére, meggyőződve trónigényének jogosságáról. Hozzáadta húgát feleségül, egyik lányát pedig York fiához, Clarence2-hez. Gloster2 meggyilkolása után a király előtt a valóban bűnös Suffolk1ot vádolta meg a tettel, s erélyes fellépésével elérte, hogy uralkodója száműzze felesége kegyencét. A Saint Albans-i csatában megverte Margit királyné seregét, s Londonba bevonulva rákényszerítette Henriket, hogy saját fia, Edwárd2 helyett Yorkot ismerje el trónutódjának. Amikor a királyné hadával szemben York alulmaradt a wakefieldi csatában, s ádáz ellensége megölte, ~ az elhunyt legidősebb fiát vette szárnya alá, s Londonban, Henriket letéve, IV. Edwárd néven királlyá koronáztatta. Épp a francia királynál járt, hogy annak nővérét (a valóságban sógornőjét), Bonát megkérje új uralkodója számára, amikor hírül vette, hogy megállapodásukra fittyet hányva Edwárd szerelmi házasságra lépett az özvegy Lady Greyjel. Haragjában ekkor ~ Margittal fogott össze, s Angliába visszatérve előbbi pártfogoltját fosztotta meg a koronától, majd a Towerból kiszabadított Henriket visszahelyezte a trónra, és fiával eljegyezte másik lányát, Lady Annát. Edwárdnak azonban öccse, Gloster3 segítségével sikerült megszöknie fogságából, és a kontinensen hadakat szerezve visszatért; Barnet mellett megverte ~ot, aki a csatában halálos sebet kapott. – Nem ok nélkül adta az utókor ~nak a „királycsináló” (kingmaker) melléknevet; látszólag a maga szeszélye szerint emelt trónra és taszított le onnan uralkodókat. Valójában nagyon is céltudatos katona-politikus volt, és tetteit nem a helyezkedés, nem az önös érdek irányította, hanem az a szándék, hogy a legitim uralmi viszonyok helyreállításával megszilárdítsa Anglia belső rendjét és külhatalmi helyzetét. Ezt a célt ritka eréllyel igyekezett megvalósítani, de mivel egyik választottja sem bizonyult a koronára méltónak, műve meddő maradt, s végül a hadiszerencse is elpártolt tőle. 
[E2]
)
[E2]
