házasságkötés szokásköre: azon cselekmények sorozata, amelyeket házasságkötés érdekében végeznek a helyi közösségi hagyomány által meghatározott formában a házasságra lépő személyek, ill. ezek családjai és általuk erre felkért személyek a házassági szándék megszilárdulásával kezdődően. A házasságkötés szokáskörének a néprajzi gyűjtés megindulása óta megfigyelhető formája számos, korábban jogi, szokásjogi jelentőségű cselekményt foglal magában. Ezeknek a 19., sőt 20. sz.-i lokális paraszti társadalmak még jelentőséget tulajdonítottak, holott a társadalom vezető rétegeinek gyakorlatában már háttérbe szorultak. Az egyházak, majd 1894 óta az államhatalom által megkívánt, a házasság törvényességét biztosító formaságok is a házasságkötés szokáskörének mozzanatait képezték. A házasságkötés szokásköre célja a megkötendő házasság elismertetése a helyi társadalommal, a társadalom képviselőinek minél teljesebb (kis közösségekben teljes) bevonásával. A hagyományos →szokásformákhoz való ragaszkodás, és azok nagyszabású megrendezése a reprezentáció lehetőségét nyújtotta a parasztcsaládoknak, akik ezzel egymással versengve éltek, sőt napjainkig is élnek. A házasságkötés szokásköre alapvető cselekményei: a →megkérés, az →eljegyzés, a házasságkötés. Az utóbbi beépült a →lakodalomba, amelynek folyamán megtörténik a →menyasszony és a →hozomány átadása, az elhálás (→menyasszonyfektetés) és a házas állapot közhírré tétele és elismertetése. A hiedelmekkel (→hiedelem) gazdagon átszőtt paraszti gondolkodás →mágikus eljárások sorával kívánta biztosítani az ismeretlen, földöntúli hatalmak jóindulatát az új házaspár iránt, amelyek esetleges rosszindulatának a néphit szerint az átmenet időszakában fokozottan ki voltak téve. A házasságkötés szokásköre, különösen annak fő eseménye, a lakodalom népszerűségét és fennmaradását előmozdította az a tény, hogy a paraszti életben a mulatság, evés-ivás kimagasló alkalma volt, sokoldalú esztétikai élményt nyújtott, mintegy a helyi kultúra eredményeinek seregszemléje volt, nagy arányokban való megtartását lehetővé tette a közösség anyagi hozzájárulásának gyakorlata. Jelenlegi kultiválásában az utóbbi szempontok dominálnak, s az értelmüket vesztett szertartásos cselekmények üres formai díszítőelemekké lesznek, majd feledésbe merülnek. – A házasságkötés szokásköre Európa népeinél a hasonló körülmények befolyása miatt lényegében egységes, bár a Ny-európai fejlődés gyorsabb tempója révén ott néhány száz éve elmúltak az olyan jelenségek, amelyek K-Európában szinte általánosan jellemzőek maradtak a 19–20. az. fordulójáig. A lényeges cselekmények sorának – amelyeket nem kis mértékben állami és egyházi előírások, továbbá a főúri rend ünneplő szokásainak példája szabályozott – azonossága mellett a részjelenségek különösen sokszínű képét látjuk még mo.-i viszonylatban is, lokális fejlődések eredményeképpen. (→ még: álmenyasszony, →asszonyavatás, →búsanya, búsapa, →csigacsinálás, →esküvő, →gazdasszony, →hazai leányasszony, →házasságkötés étkezései, →házasságközvetítés, →háztűznéző, →hérész, →hívatlanok, →hozományvitel, →jegyajándék, →jegyesség, →kásapénz, →kontyolás, →kunkapitány, →lakodalmas ház, →lakodalmi alakoskodás, →lakodalmi díszek és jelvények, →lakodalmi gazda, →lakodalmi kalács, →lakodalmi konyha, →lakodalmi mulatság, →lakodalmi tisztségviselők, →lakodalmi tűz, →lakodalmi verseny, →leánynéző, →legényjáró napok, →menyasszonyfektetés, →menyasszonytánc, →menyasszonyvitel, →menyasszony búcsúztatása, →menyecske, →nászajándék, →násznagy, →násznép, →nyoszolyóasszony, →nyoszolyólány, →örömanya és örömapa, →párválasztás, →pozovics, →szűrkitétel, →tyúkverő, →udvarlás, →vőfély, →vőfélybot, →vőlegény) – Irod.Nork, F.: Die Sitten und Gebräuche der Deutschen und ihrer Nachbarvölkar (Stuttgart, 1849); Sternberg, L. Ja.: Matyeriali po szvagybe i szemejno-rodovomu sztroju narodov SZSZSZR (Leningrád, 1926); Buschan, Georg: Die Sitten der Völker (I–IV., Stuttgart–Berlin–Leipzig, é. n.); Geiger, Paul: Deutsches Volkstum in Sitte und Brauch (Berlin–Leipzig, 1936); Lakodalom (A Magyar Népzene Tára, III. A–B., 1955–56); Mahler, Elsa: Die russischen dörflichen Hochzeitsbräuche (Berlin, 1960); Dömötör Tekla: Magyar népszokások (Bp., 1973).
Györgyi Erzsébet
Noviny Arcanum
Podívejte se, co o tomto tématu napsaly noviny za posledních 250 let!
Arcanum Adatbázis Kft. je předním poskytovatelem obsahu v Maďarsku, které zahájilo svou činnost 1. ledna 1989. Společnost se zabývá rozsáhlou digitalizací, správou databází a vydáváním kulturního obsahu.
Podívejte se, co o tomto tématu napsaly noviny za posledních 250 let!
Vyhledávejte v největším digitálním archivu novin ve východní Evropě, který obsahuje časopisy, vědecké časopisy, týdeníky a deníky.