jeruzsálemi templom
jeruzsálemi templom: Jahve hajléka, az áldozat bemutatásának helye. 1. A salamoni templom: Izr. fiainak ősi szentélye, a ® láda hordozható, tehát nem helyhez kötött volt, mégis kialakult néhány állandó helye (® Siló, ® Kirjat-Jearim, ® Bétel) még mielőtt Dávid Jeruzsálembe vitte és a városon belül egy sátorban helyezte el (2Sám 6,12–17; vö. 7,2). Dávid első templomépítési terve, amely a láda állandó helyhez kötődését jelentette volna, ellenkezett a 12 törzs szövetségének hagyományaival (7,5 kk.), de az Úr angyalának megjelenése, ® Arauna szérűjének megvétele (24,16–25: 50 ezüst sékelért; 1Krón 21,25: 600 arany sékelért) és egy Jahveoltár emelése mégis előkészítette, ha csak távolról is. Először a Krón szerzője (1Krón 22,1; 2Krón 3,1) nevezi Jahve hajlékának az angyal megjelenése helyét, ahol Dávid oltárt emelt. De már a 2Sám 24-ben is igazolást kap a király áldozatának elfogadásával (1Krón 21,26: tűz szállt alá az égből; vö. 2Krón 7,1). Lehetséges, hogy ez a kultusz létesítésével kapcsolatos legenda az Izr. előtti jebuzita szentély tényleges átvételét akarta feledtetni, de a szövegből magából ez nem elemezhető ki. A 3,1 Ornán/Arauna szérűjét ® Morija hegyével azonosítja és így kapcsolatot teremt a pátriárkák korával (Ter 22,2). – Arról a nagyarányú előkészítő munkáról, amelyet a Krón szerzője Dávidnak tulajdonít (1Krón 22,2–19), hogy szerepét a ~ építésében kiemelje, Sám/Kir nem tesz említést. Dávid Salamonnak mondott utolsó szavaiból (1Kir 2,1–9) hiányzik a ~ építésére vonatkozó megbízás. Csak a deuteronomikus szerző tud róla (1Kir 5,17; 8,17 kk.; tőle való betoldás a 2Sám 7,13), aki Salamon egy szerződéséről is beszámolt, amelynek értelmében a tíruszi ® Hirám Libanonból fát szállított a ~ építéséhez (1Kir 5,15–26). Az 5,27–32 más kéztől utólag betoldott adatai (munkások) aligha származnak korabeli forrásból; későbbi elképzeléseket adnak vissza, de legalább 2 pontban megfelelhetnek a valóságnak: fabehozatal Libanonból, kvadrátkövek beszerzése Jeruzsálem környékéről. A föníciai szakemberek (® Gebál) foglalkoztatása révén a ~ építése a szír-föníciai szakrális építészettel is összekapcsolódik. – A salamoni ~nak régészetileg semmi nyomát nem lehet felfedezni. Azon a helyen, ahol Salamon ~ának állnia kellett a jövőben sem igen lesz lehetséges ásatás, és így megbízható eredményekre sem számíthatunk. Hogy a Salamon emelte épülettömböt körülzáró fal (7,7.12) miként viszonyult a mai falhoz, az már nem állapítható meg. Csupán azt lehet feltenni, hogy a királyi paloták és a ~ a fogság utáni helyzettől eltérően szorosan egymás mellett álltak: a fal egy darabon egyszerre mindkettőnek része volt (vö. Ez 43,7 kk.), és kapuk vezettek át közvetlenül az egyikből a másikba (2Kir 11,19). Hogy a mai szent szikla kapcsolatban volt a ~mal, azt nem vitatják, azt azonban igen, hogy a szentélynek volt-e az alapja v. az égőáldozati oltárnak. 1Kir 6: a tkp.-i templomépületről itt található a legtöbb adat, de azért sok részlet homályban marad (pl. nem kapunk világos képet a ~ külsejéről, nem derül ki a falak szélessége, bizonyos szakkifejezések nehezen értelmezhetők, sőt későbbi kiegészítések is torzítják a képet). M. Noth a méreteket, az építőanyagokat és az alkalmazott technikát illető, szembeötlően pontos adatokat egy szóbeli építési utasításra vezeti vissza, amely a ~ építése előtti időből való volna, s amelyet (a 6,37 kk. tartalmazta feljegyzéssel együtt: az alapokat Salamon uralkodásának 4. évében rakták le és a ~ 7 év múlva lett készen) később – betoldásokkal (6,11–14.18 kk.; 22) – leírássá alakítottak volna át. Salamon ~a egy – belül végig egyforma szélességű (20 könyök = kb. 9 m) – főhajóból állhatott; a 60 könyök hosszú belsőt fal zárta körül, és fából való épületelemek osztották 2 részre: a ® szentek szentjére (ez egy 20×20×20 könyöknyi, kocka alakú terem volt ablak nélkül, talán lépcső vezetett fel hozzá, s fa ajtaja volt, nem függöny fedte el) és egy szentélyre (ez 40 könyök hosszú, 30 [LXX: 25] könyök magas volt, a falait cédrus borította, a padlózata ciprusfából készült). A ~ot puhább fából készült faragványok díszítették és belsejének fényét gazdag aranyozás emelte. A kultikus tartozékok: ® illatáldozati oltár, ® kerubok, ® kitett kenyerek asztala, ® láda, mécstartók (® menóra), ® templomi kincs. A ~ teteje minden bizonnyal lapos volt (vö. 6,10). A fedett fő épülethez K felől egy – feltehetően fedetlen – előcsarnok csatlakozott; ebben álltak az oszlopok, a ® Jachin és a ® Boász (úgy, mint a hozzávetőleg ugyanabból az időből való aradi Jahve-szentélyben). Hogy az oldalfalak alkotta nyitott előcsarnok milyen lehetett, azt a Kr. e. 8. sz.-i Tell Tainat-i templom mutatja. Míg belül az épület (a szentély ablakait nem tekintve; 6,4) tagolatlan volt, addig kívül 3 – vízszintes irányban futó – párkányzat vette körül. Ezekre épült az a nehezen értelmezhető (szobák v. galériák? kőből v. fából?) épületrész, amely körülfogta a ~ot (vö. 6,5–8); épp ezek miatt nehéz a salamoni ~ot hitelesen rekonstruálni. A ~tól K-re állt az előudvarban az égőáldozat oltára és a bronz medence. Salamon ~a számottevő szerkezeti változtatás nélkül Kr. e. 587-ig állt fenn, amikor is Nebukadnezár (miután előzőleg egyszer már kifosztotta; vö. 2Kir 24,13) lerombolta (25,13–17; Jer 52,17–23). 2Mak 2,4–8 mutatja, hogy a szt. felszerelési tárgyak ellenség kezére kerülése később (Jer 3,16-tal ellentétben) új értelmezést kapott; Jeremiás elrejtette őket, s csak a Messiás napjaiban fognak előkerülni. – Ezekiel próf. látomása. Az új ~ leírását, ahogy Ezekiel víziójában megjelent (Ez 40–44,3) nem szabad csupán a salamoni ~ egyszerű felidézéseként értelmezni, s mintegy a Sám/Kir leírásaiból hiányzó részletek pótlásaként felfogni; de nem tekinthetjük a fogság utáni ~ építői számára készült tervnek, utasításnak sem. Amit a próf. látott, ill. amiről látomása volt, az igehirdetés tárgya (Ez 40,4; 43,10 kk.) és az új üdvösség meghirdetése, amely a szentély új rendjét tételezi fel (a ~ban a királyok idején elkövetett visszaélésekkel szemben: 43,8–11). A ~ban újra jelen lesz az Isten (43,1–9) és így a ~ az üdvösség forrása lesz, és az egész ország gyógyulást és életet talál benne (47,1–12). A tiszta vallási valóságot nem fogja semmiféle királyi építkezés elhomályosítani (43,7 kk.), minden profán dolog elmarad mögötte, mert fölébe emelkedik a hétköznapinak. Ezt jelzik a lépcsők: 7 vezet a külső előudvarba (40,6), 8 a belső előudvarba (40,31.34.37), 10 a központi templomépülethez (40,49), a szentség egyre magasabb fokának megfelelően egészen a szentek szentjéig (41,4). A részletesen leírt kapuk (egymással szimmetrikusan szemben álló fülkékkel; vö. a vaskori megiddói és gézeri kapukkal) közül a K-i kapu különös tiszteletben részesült, mert Isten dicsősége számára szolgált, amely elhagyta a ~ot (10,18 kk.), majd újra bevonult (43,1–5) rajta. A kapuk a 100×100 könyök nagyságú, négyzet alakú belső udvarba (40,47) vezettek, ahol az égőáldozati oltár állt (43,13–17). Az oldalszárnyak (a papok cellái, a kamrák, az áldozat előkészítésére, ill. az áldozati lakoma céljára szolgáló helyiségek: 40,17; 40,44 kk.; 42,1–14; 46,19 kk.) szorosan a főépülethez csatlakoznak, de ez a tökéletes összhang és rend egyszersmind követelményeket is jelentett (43,7 kk.). Ezekiel próf. látomása hatással lehetett a fogság utáni ~ra, ill. a ® Templomtekercsben és a ® Misna magyarázataiban megfogalmazott elképzelésekre. – 2. A második ~. Ezen a néven a zsidó hagyomány a fogság után, Zerubbábel idején emelt új templomot, ill. Heródes templomát tartja számon, amely nem újonnan épült, hanem a még álló régi templom teljes átépítése és felújítása. – a) Zerubbábel ~a. Jóllehet Cirusz perzsa király Kr. e. 538: engedélyezte Jeruzsálemben Jahve templomának újra felépítését (2Krón 36,23 = Ezd 1,2; vö. 5,15; 6,3 kk.), a munka a kezdeti nekilendülés után (Kr. e. 537: Sesbaccár kormányzó visszavitte az elhurcolt szt. edényeket Jeruzsálembe; a romok alól kiásták a ~ alapjait, és a szabadban újra elkezdődött az áldozatbemutatás; Ez 5,16) elakadt. Még Kr. e. 520: is romhalmaz volt a ~ tér (Ag 2,3), és az újjáépítést csak Aggeus és Zakariás próf. szavára folytatták (Ezd 5,1 kk.). Zerubbábel kormányzó és Józsue főpap vezette az építkezést (vö. Zak 4,9; Sir 49,11 kk.), amelynek menete Aggeus próf. keltezett mondásai alapján jól követhető; Kr. e. 515 tavaszán fejeződött be (Ezd 6,15 kk.). Az új ~ a régi helyén (2,68; 5,15) és – 6,3 ellenére – minden bizonnyal az eredeti méretekben épült fel. Ag 2,3 nem vonatkoztatható erre a ~ra. A perzsa pénz (Ezd 6,4) és az önkéntes adományok (2,68 kk.; Neh 7,69 kk.) lehetővé tették, hogy méltó épületet emeljenek az Istennek, de az oszlopok (® Jachin és ® Boász) vsz. már nem kerültek elő, ugyanígy az elpusztult bronz medencét és ládát sem pótolták újjal. A szentélyben a régi mécstartó helyébe a hétkarú ® menóra került. A szentek szentje és a szentély közé most minden bizonnyal falat húztak (vö. Ez 41,3). Az ajtó elé drága ® függönyt akasztottak (2Krón 3,14 a salamoni templomról mondja, de csak a fogság utáni ~ra érvényes, melyet a szerző maga előtt látott). A fogság után vitathatatlanul ez a ~ volt a kultikus központ, s mint ilyen a legjelentősebb. Ezt nemcsak az tanúsítja, hogy a krónikást minden érdekelte, ami rá vonatkozott, hanem az is, hogy a P-ben a jeruzsálemi szentély elemeit a szt. ® sátor leírásához is felhasználta (Kiv 25; 35–38), amelynek terve magától Istentől való volt (25,8 kk.; 26,30). A gör. szerzők közül elsőként abderai Hekataiosz (Kr. e. 300 k.) írt a ~ról. III. Antiokhosz (® Szeleukidák) a zsidók békés magatartását azzal viszonozta, hogy hozzájárult a kultikus költségekhez, valamint a ~ javításának és bővítésének (oszlopcsarnok) költségeihez. Polübiosz (Kr. e. 2. sz.) a ~ot Jeruzsálemmel azonosította, s megemlítette, milyen pompás volt. Ezt ® Ariszteász levele is tanúsítja. Sir 50,1–21 úgy ecseteli Simon főpap működését Kr. e. 180 k. a ~ érdekében és a kultusz szolgálatában, ahogy a hívő nép látta és emlékezetében őrizte. A ~ kincse mohóságot ébresztett (® Heliodor); IV. Antiokhosz Kr. e. 196–194: elfoglalta, kirabolta és Zeus-szentéllyé alakította a ~ot, de Makkabeus Júdás visszafoglalta, megtisztította és újra felszentelte (1Mak 4,36–61; ® templomszentelési ünnep). A Hasmoneusok idején a papság belső ellentétei miatt egy csoport kivált és ® Kumránba költözött. Kr. u. 63: Pompeius még a szentek szentjébe is bemerészkedett, de ki nem rabolta a ~ot és a kultuszt sem szüntette be. – b) A heródesi templom. Amikor Nagy Heródes az erődök és paloták elkészülte után a ~ megújítására is gondolt, le kellett győznie a zsidók bizalmatlanságát. Ezt azzal érte el, hogy (Kr. e. 19.) mielőtt a központi épület átépítésébe belefogott, előteremtette a szükséges pénzt. A kultikus hagyománytisztelet a szentek szentje és a szentély bővítését nem tette lehetővé, így csak az előcsarnokot lehetett megnagyobbítani: 100×20 könyök alapterületű lett, 100 könyök magas homlokzattal. Oldalt szintén körül lehetett építeni, sőt felső emeleteket is szabad volt rá húzni. A tetőn arany nyársakat helyeztek el, védekezésül a madarak ellen, nehogy bepiszkítsák. A szt. kerületet (® tiszta és tisztátalan) újra rendezték: szétválasztották a papok, a férfiak és a nők udvarára. Gör. és lat. feliratok (1871: egész táblát találtak; 1935: további töredék került felszínre) halálbüntetés terhe alatt figyelmeztették a nem zsidókat, nehogy belépjenek a számukra tilos kultikus részekbe (vö. ApCsel 21,27–31). A hellén városok agorájának, a róm. városok forumának szerepét Jeruzsálemben az oszlopcsarnok (Jn 10,23; ApCsel 3,11; 5,12) által körülzárt, és mindenki számára nyitva álló tér töltötte be a ~ előtt (ez volt a pogányok udvara). Építése igen nagy erőfeszítéseket kívánt meg: 3 oldalról alapépítményre volt szükség; az al-Haram as-Sarifot körülvevő fal (siratófal, a ~ párkánya, Salamon istállói) még ma is látható. Jeruzsálem alsóvárosából föld alatti folyosók vezettek fel a ~ térre, a Ny-i lakónegyedet 2 hídon át lehetett megközelíteni. ÉNy-on az Antonia-vár nem annyira védte a ~ot, inkább megfigyelő helyül szolgált. A díszítésében Heródes tekintettel volt a zsidók vallásos érzületére, de egy arany sas a homlokzaton megütközést keltett, mert esetleg Zeust is felidézhette. A fő munkálatok kb. 10 év alatt befejeződtek, így fel is lehetett a ~ot szentelni, de a sétányon még Kr. u. 62–64: Albinus prokurator idején is folytatódott a munka (vö. Jn 2,20). Alighogy használatba vették a második ~ot, már áldozatul is esett a Jeruzsálemet elfoglaló róm. légióknak: romhalmazzá vált. Josephus Flavius, aki még látta a ~ot, 2 f.-et szentelt leírásának, amely helyenként aligha mentes a túlzásoktól. Hogy a megújítására vonatkozó tervek (® Templomtekercs), amelyek vsz. a kumráni körből kerültek ki, a heródesi terv ellenében készültek v. korábbiak-e, annak eldöntését csak a szöveg teljes kiadása és módszeres feldolgozása után lehet majd megkísérelni. A Kr. u. 2. sz.-ban a Misna egyik része egy 3. ~ számára fogalmazta meg az eszményi tervet. A kumráni réztekercs szerint a ~ kincsének rejtekhelye a régi ~ környéke. A zsidó vallási gyakorlatban a ~ határozta meg az ® ima irányát. Pénzérméken és a zsinagógákban a ~ homlokzatának v. felszerelési tárgyainak képe emlékeztetett az első helyen álló jeruzsálemi szentélyre, de egyszersmind újjáépítése vágyát is ébren tartotta, amelyért a ® tizennyolc imában könyörögtek.
96. A templomtér és a Heródesi Templom
97. A templom-tér nyugati oldala
98. A Templom-hegy metszete a déli falnál
99. A jeruzsálemi templom makettje. A mai Jeruzsálem nyugati lejtőjén egy kertben látható a Jézus korabeli Jeruzsálem, amelyet kis márványkockákból 4 év alatt épített fel egy izraeli régész. A képen a keleti fal felől a templom előudvarába látunk, itt nyüzsgött a nép, innen űzte ki Jézus a galambárusokat és a pénzváltókat. A tér közepén áll egy második fal, ezen csak egy kis kapu van, az asszonynép számára. Belül egy pompás, boltíves kapu látszik, ez a Nikanor-kapu, ezen lehetett bemenni a férfiak előudvarába. Itt a belépő közvetlenül az égőáldozati oltárral és a templom főkapujával találta magát szembe. Hogy maga a templom viszonylag kicsi, az abból érthető, hogy kinn ünnepeltek, a templom isten jelenlétének volt színhelye. Oldalt az oszlopcsarnokban folyt a tanítás és a rabbik vitája
100. Tilalmi tábla a jeruzsálemi templomból. A pogányok udvarát körülvevő alacsony falon táblák voltak, melyek görögül figyelmeztették a pogányokat: aki idegent rajtakapnak, hogy a szentélyt körülvevő rácson belép, az halállal bűnhődik. Az egyik ilyen tábla Isztambulban van az Archeológiai Múzeumban
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
