KÖZÉP-SZOLNOKMEGYE.
KÖZÉP-SZOLNOKMEGYE.
E néven a XV. század második tizedében kezd feltűnni.* Azelőtt hol egyszerűen csak mint Szolnok-, hol mint Külső-Szolnok-* hol pedig mint Belső-Szolnokmegye* szerepel. Zöme a mai Szilágymegyének felel meg, melyből azonban kürülbelől az Almás, Kárásztelek, Maladé, Győrtelek, Hidvég, (Lompért, Hosszumező, Barla, Szécs, Bádon,) Vaja, Varsolcz, Récse, Egrespatak és Keczel inkább krasznamegyei helységek által alkotott vonaltól dél és dny. felé eső vidéket, mint a régi Krasznamegyét, valamint a mai Szilágymegye dk. sarkát, a körülbelől Szent-György, Ördögkut, Nyárló, Borzova és Őrmező helységek vonalától dk, eső vidéket, mely a XV. században Dobokamegyéhez tartozott, – le kell számítanunk. Másfelől azonban Közép-Szolnokmegyéhez (Kővárhoz) tartozott a mai Szatmármegye délkeleti sarka, az Oláh-Tótfalu, Mező-Aranyos, Bozinta, Koltó, Szakállasfalva helységek vonalától dél felé eső tájék, a későbbi Kővár vidéke; sőt a mai Szolnok-Doboka- (hajdan Belső-Szolnok-)megyéből is egy, Gyertyános vidékénél kezdődő, dny. felé Csokmányig vonuló ék alaku terület is.
1416: Pesty. Eltűnt m. I. 88. Az előttem fekvő oklevelekben 1429: Dl. 27860., az első dátum. Azontúl 1430: Dl. 27862; 1432: Dl. 27865; 1435: Dl. 27866: sat.
1341. 1345. 1368. és 1393. években: Ferményes, Sző-Demeter, Csompaz sat. községeknél. Szolnokmegyére igen sok példát idézhetnénk 1420. előtti időből. Péld. még 1421. és 1426-ból: Dl. 27852. és 27857. s Bunyitay i. m. III. 10.
1377-ben Szilágyszeg és Bőnye. – 1417-ben pedig Egyházas- és Kis- Doba helységeket számítja egy-egy oklevél Belső-Szolnokba. (Dl. 27851. és 27834.) L. Pesty, Eltünt m. I. 84. a régi Szolnokmegyéről.
A megye adója 1475 körűl mintegy 2500 forintra rugott az összeirás szerint;* a század végén pedig mintegy 2600 adó alá eső házhelye volt.*
Thallóczy «A kamara haszna» czímű munkájában kiadta ezt az adólajstromot, de évszámát nem határozta meg önállóan, hanem elfogadta egy e századbeli – valószínűleg – levéltárnok idő-meghatározását: «Circa annum 1427–8.» E lajstrom azonban későbbi keletű. Már írása utal az 1470 körűli időre. Oklevelek nyomán pedig a benne emlegetett egyik-másik birtokos-nemesről megtudhatjuk: mikor élt. E nyomok nagyjából szintén arra az időre mutatnak. Pl. a 185. lapon többször előfordúló «Allexj», ki alatt Sarmasági Eleket kell értenünk, 1487-ben már nem élt, valamint a 181. lapon említett Csáki Ferencz sem. – Még jobb példa a Bélteki Mihályé, kit a lajstrom «Michael» néven emleget s a kinek 1476. óta végkép nyoma vész az oklevelekben. Eldöntheti a kérdést annak megfejtése: ki a lajstrom «Vaivoda»-ja? E vajda – dengelegi Pongrácz János, ki első ízben 1468–1472 közt, másod ízben 1475-ben és 1476-ben viselte e tisztet. Első vajdaságának idejére nem gondolhatunk. Ellenmondanak ennek mind a lajstrom írása, mind az említett genealogiai adatok. Második vajdaságának idejéből: 1475-ből vagy 1476-ból való tehát ez az összeírás, annál is inkább. mert 1476. végén meghalván, 1477-ben már nem nevezhették vajdának, mint tenni szokták olykor életben levő vajda-viselt főurakkal. Hogy azonban épen dengelegi Pongrácz Jánost kell értenünk, kissé közvetett úton bizonyíthatjuk. Mert oklevélből csupán egyetlen középszolnoki birtokát ismerjük, t. i. Tövissedet, azt is csak 1503-ból, mint elhúnyt fia Mátyás birtokát, a hol a lajstrom szerint ő is és «Bernaldus» is (a ki meg bizonyára Dengelegi) földesurak voltak. Kívüle azonban csupán a Bátoriakra gondolhatnánk, – kik közűl való az 1479 óta erd. vajda: István. Az ő birtokaik azonban oklevelek szerint nem azonosak a «Vaivoda» 10 falujával. – Több részletbe e helyt nem bocsátkozhatunk, csupán megjegyezzük, hogy a Thallóczy-féle kiadás némely helyeit az eredeti szerint igazítottuk, s idézeteinknél rövidség kedvéért az 1475. évszámot használtuk. Eredetije Dl. 35800. alatt. (V. ö. Dl. 18734. 27930. 27936. 27937. 27939. 27946. 27947. 27954. 27955. 30046. 30958. sat.)
Engel, i. m. 20. 134.
Keleti és (é.)ny. vidékét a nevesebb családok nagyobb, középső tájait a közép- és kisnemesség apróbb birtokai foglalják el. A legterjedelmesebb, a széleken sürűn egymásba fonódó két nagy uradalom a bélteki Drágfi (Bélteki) és a kusalyi Jakcs (Jakcsi) családoké.
A Béltekiek és Drágfiak, a hetvenes évek óta csupán az utóbbiak egyedüli urai Kőváron és az elpusztult Aranyos váron kívül (Szilágy-) Cseh városnak s a Zilah melletti mai Gorzófalvától kezdve egyfelől Bréd, Nyirsid, Gercsen, Debred, Damjon, (Szilágy-) Cseh, Nádasd, Bogdán, Bikácza, másfelől pedig Turbucza, Goroszló, Náprád határhelységek vonalán át, odább a megye ismert határát követve, nagyrészt egy tömegben s ezenkívül a nyugati tájakon Szopor, Csaholy, Paczal és Peér vidékén (szerzett birtokok), összesen mintegy 121 (nagyrészt apró) falunak és vagy 5 pusztának, melyek közűl néhányat a várcza-szivágy-kardánfalvi vonalon olykor Szatmármegyéhez is számítottak.
D.-dny. felől ez uradalomhoz csatlakozik a kusalyi Jakcsoké, melynek központját Hadad vár, m.-város, és Kusaly m.-város, testét (ezenkívül) mintegy 49 helység alkotja; határait pedig északon Várcza, Ujlak, Silelmed, dél felé Kelencze, Horvát, Kő, Róna, Turbocza, Karika, Majgrád, Vártelek, innen ény.-é. irányban Czigán, Gercsen, Mocsolya, Kusaly, Szeér, Bogdán és (Kis-)Nyires helységek jelölik.
E tájékon: Menyó vidékén a Sándorháziaknak van nagyobb birtokuk, mintegy 7 faluban. Odább nyugaton pedig a Sarmaságiaknak mintegy 9 helységből álló birtokteste von határt Sarmaságtól é., Giroltkutáig a megye keleti és nyugati fele között.
Utóbbi felében hat nagyobb család jelentékeny uradalmai kapcsolódnak egymásba.
A Csaholyiak. főleg Csaholy s kisebb részben a kelefí félben is, Panit és Silelmed környékén, az álmosdi Csirék, a Csány, Sződemeter, Körös, Peér és Paczal helységektől képezett körben s ezenkívül kelet felé Szopor és Hadad vidékén is mintegy 12–12 helységnek vagy részeinek urai.
Birtokaikhoz csatlakoznak a Csákiaknak Szántó, Ákos és Darócz m.-városokra és vagy 10 falura, – s a rokon szántai Becskieknek Szántó és Hadad m.-városokra, valamint ezek és Csapoly vidékén mintegy 8 helységre kiterjedő uradalmaik. Továbbá a Dengelegieké és a rokon dengelegi Pongráczoké mintegy 12–10 falu s a Bátoriaké Mindszent, Szarvad, Derzshida és Somlyó környékén vagy 9 helység és 8 puszta részei.
Végül az erdélyi püspök régi birtoka, a megye két legnépesebb helysége s é.-nyugati és d.-keleti tájainak legfőbb pontjai Tasnád és Zilah m.-városok s ezek környékén még vagy nyolcz falu részei.
){kind=link}