ünnep
ünnep: I. Az ÓSz-ben. Mint minden népnek, Izr. fiainak is voltak ~ei. Megünnepelték a családi élet bizonyos eseményeit: a körülmetélést (Ter 17), a gyermek elválasztását (21,8), a menyegzőt (29,22), a temetést (50,10); a társas életben ~ volt a győzelem (Kiv 15), a böjt (Zak 8,18), a király trónra lépése (1Kir 1,38–40). Az eredeti ® naptárt elsősorban az ® évszakok, valamint a földművelés és az állattenyésztés határozta meg. A ® szombaton és az ® újhold napján, s talán az ® újév ünnepén (® évkezdet), a ® szombatéven és a ® jubileumi éven kívül főleg a nagy tavaszi, nyári és őszi ~ek tartoztak bele az ~i naptárba: a ® kovásztalan kenyér ~e az árpa aratásának megkezdésekor, a hetek ~e a búza learatása után (® pünkösd) és a ® sátoros ünnep az olajbogyó és a szőlő leszüretelése után, valamint a birkanyírás (pl. 1Sám 25). Hogy ezeket az ~eket kezdettől fogva meghatározott napokon tartották volna meg, az nem vsz. Az aratás ideje évről évre és vidékenként is változott Palesztinában az időjárási viszonyoktól függően. Ezekhez a természeti ~ekhez, amelyeket a szomszédos népek is megültek, Izr. fiai körében (részben nagyon korán) üdvösségtört.-i motívumok kapcsolódtak. Ez nem jelentette az ~ eredeti jelentésének háttérbe szorítását; a rítusok kibővítésével v. átértelmezésével új elemek járultak a régi tartalomhoz. Ezeknek az ~eknek megülésekor a nép jelenvaló eseményként élte át, amit Jahve a tört.-ben népe üdvösségére végbevitt annak zálogaként, hogy a jövőben is vele lesz, főként pedig a várt messiási kor elérkezésének reményét ébren tartva. – A legrégebbi idők ~i szokásait illetően ismereteink nagyon gyérek, mert a szerzők nem írták le őket pontosan, hanem föltételezték ismeretüket. Többen megkísérelték (S. Mowinckel, A. Alt, G. von Rad, A. Weiser, H.-J. Kraus), hogy a ® kultuszt, az ősi hagyományokat, a zsoltárok és énekek keletkezési körülményeit („Sitz im Leben”) alapul véve és alaposan megvizsgálva pontosabban is feltárják az ~i rítusokat, v. hogy még további ~eket fedezzenek fel (®Jahve trónra lépésének ünnepe, a szövetség megújításának ~e stb.). A fogság után az ~ek naptára bővült néhány emléknappal: ® purim, ® templomszentelési ünnep, ® Nikanor-~. Az ® engesztelés napja szintén későbbi időből való, de biztosra vehető, hogy ősi elemek rejlenek benne. – A ® Kumránban élő közösség ~ei nagyrészt megegyeztek az ortodox zsidókéval (vö. 1QS 1,15), de saját naptáruk szerint ülték meg őket. Minthogy az engesztelés gondolata központi szerepet töltött be a szektában, az engesztelés napja is különleges helyet foglalt el ~eik sorában. 1QS 1,18–2,18: a szövetség megújítása évenként visszatérő ~ének leírása (vsz. azonos a hetek ~ével); 1QS 9,26–10,8: imádság minden nap, minden szombat, minden hónap, minden negyedév, év, szombatév és jubileumi év kezdetére. – II. Az ÚSz Izr. fiainak ~ei közül csak a szombatot, a húsvétot (pászka), a pünkösdöt, a sátoros ~et, a templomszentelési ~et és a rendszeres böjtöket említi. Jézus együtt ünnepelt népével; de a húsvéti lakomának az ® Eucharisztia megalapításával új értelmet adott. Az ősegyh. ezen az úton indult el (ApCsel: a Templom látogatása), de a szombatot felváltotta a vasárnap, és ezzel saját keresztény naptár alakult ki. Újabban megkísérelték, hogy nemcsak az ÓSz kv.-einek, hanem az Ev.-oknak a szerkezetét is úgy magyarázzák, hogy a különféle egységeket azokhoz az ~ekhez kapcsolták, amelyeken az istentiszteleten felolvasták őket (Ph. Carrington, J. van Goudoever).
