háború
háború: Az ÓSz-ben, miként a régi araboknál, a ~nak, legalábbis a királyság előtti időkben vallási jellege volt. A ~ban Izr.-nek az volt a kötelessége, hogy Jahve „izzó haragját” kitöltse az ellenségen (1Sám 28,18). Izr. fiai szt.-nek tekintették a ~t (Jer 6,4; Mik 3,5; Jo 4,9), kultikus tisztasággal készültek rá, így pl. tartózkodtak a nemi érintkezéstől (1Sám 21,6; 2Sám 11,11). Jahve, mint a Seregek Ura (® szabaoth) maga adta a parancsot a ~ra (Iz 13,3; Jer 51,27), ott volt v. maga, v. a ® ládája Izr. fiaival a táborban (Szám 14,42; MTörv 23,15; 1Sám 4,7; 2Sám 11,11), számba vette, vezényelte a sereget (Iz 13,4). Jahve volt Izr. ® hadijelvénye (Kiv 17,15), pajzsa és kardja (MTörv 33,29), harcosa (Kiv 15,3) és verhetetlen hőse (Zsolt 24,8). Maga harcolt Izr.-ért (Józs 10,14) azzal, hogy rémületet, zűrzavart támasztott az ellenség táborában, segített Izr. csapatainak (Kiv 23,27 kk.; MTörv 7,20; Józs 10,10 kk.; 24,12). A zsákmány ® átok alá esett, azaz Jahvét illette; Izr. ~i Jahve ~i (Kiv 17,15; Szám 21,14; 1Sám 18,17; 25,28), Izr. ellenségei Jahve ellenségei voltak (Bír 5,23.31). Később a királyok vezették Izr. harcait (1Sám 8,20); de előbb megkérdezték Jahvét és áldozatot mutattak be (pl. 1Sám 14,37). ® erődítés, ® fegyverek, ® hadifogoly, ® ostrom, ® sereg, ® Templomtekercs. – Az ÚSz-ben többé nem „szt.” a ~, hanem olyan dolog, amire föl kell készülni (Lk 14,31; 1Kor 14,8; Zsid 11,34). Jak 4,1 fölteszi a kérdést, hogy azok körében, akik hisznek, miért vannak háborúságok. Egyébként csak eszkatologikus értelemben esik szó ~ról: az Úr újraeljövetele előtt ~k lesznek a földön (Mt 24,6), és a Jel végső harcában (9,7 kk.; 11,7; 12,7.17; 13,7; 19,19; 20,8) mindkét hatalom fölkészül „a mindenható Isten nagy napjára” (16,14).
