termésvarázslás, bőségvarázslás, agrármágia
termésvarázslás, bőségvarázslás, agrármágia: minden → mágikus eljárás, amelynek célja a gazdaságnak, a termés bőségének biztosítása. Elsősorban a földművelő munka kritikus időszakaihoz, a → szántáshoz, a → vetéshez, termésgondozáshoz, → aratáshoz, feldolgozáshoz kapcsolódik. A termésvarázslás döntően az időjárást véli befolyásolni, de hatni kíván a termés mennyiségére, minőségére közvetlenül is, és igyekszik elhárítani a valóságos károkat (pl. állatok okozta károk) és a → rontás eredményének tartott bajokat. Pl. terhes asszony ingén eresztik át a gabonát, anyatejjel leöntik a vetőmagot, hogy bőséges hozama legyen. A vetés kezdetekor egy-egy marék magot hajítanak a hátuk mögé imádkozás közben a verebeknek, tolvajoknak, szegényeknek. A szomszéd földjébe dugott néhány gabonaszem fölött pedig azt mondják: „Verebek, madarak, ezt egyétek meg!” A mák vetésekor szélesre fújják az arcukat, ökölbe szorítják a kezüket, hogy nagy és tömött legyen a mák gubója stb. – Az időjárás befolyásolásának és a jó termés biztosításának szándéka, a baj elhárításának gondolata áthatja ünnepi szokásainkat (→ ünnepi szokások) is. Megnyilvánul pl. a → regölés szerencsekívánó mondókájában („Adjon az Úristen ennek a gazdának Száz akó bort, száz mázsa búzát”), de – sok más mellett – ott találjuk a → pünkösdi királynéjárás befejező mozdulatában is. (Magasra emelik a királynét és azt mondják: „Ekkora legyen a kendtek kendere!”) A kezdő ünnepi → rítusok eredeti célja gyakran termésvarázslás. Így pl. a rituális ekehúzásé (→ ekehúzás, rituális). A termésvarázslás eljárásaiba pogány mágikus és keresztény egyházi → rítusok, elgondolások keverednek; egész Európában ismertek. Napjainkban csak a legidősebb generáció emlékezete őrzi őket – igen töredékesen. (→ még: karácsonyi asztal, → farsangi köszöntő, → hejgetés, → gyümölcstermesztés, → szőlőtermelés, → zöldségtermesztés) – Irod. Mannhardt, W. I.: Wald- und Feldkulte (I–II., Berlin, 1904–1905); Szendrey Zsigmond: A magyar népszokások osztályozása (Ethn., 1933); Gunda Béla: Munka és kultusz a magyar parasztságnál (Erdélyi Néprajzi Tanulm., 1946); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Ujváry Zoltán: Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban (Debrecen, 1969).
Németh Imre
