Tengeri és szárazföldi üledékképződés
Tengeri és szárazföldi üledékképződés
A trópusi-szubtrópusi klímán 1000–1500 méter vastag, zömmel sekélytengeri karbonátos üledékek (fődolomit, Dachsteini mészkő) rakódtak le, amelyek ma a hegység nyugati peremén elszigetelt felszíni előfordulásokban (Esztergom; Vár-hegy, Vaskapu-hegy), délnyugati határán pedig folyamatos kibúvásokban (Kétágú-hegy, Fekete-hegy, Pilis, Hosszú-hegy, Oszoly-tető, Kevélyek) nyomozhatók. Ugyanezeket a kőzeteket a hegység aljzatában több fúrás is feltárta. A felső-triász, lapos zátonyplatókat kis kiterjedésű köztes süllyedékek, medencék tagolták, amelyekben mélytengeri mészkövek, márgák, dolomitok rakódtak le.
A Tethys jura időszaki kinyílásának idején a Visegrádi-hegység változatlanul a déli parton maradt, azonban – eltérően a hasonló helyzetű Dunántúli-középhegység egyéb részeitől – tartósan a tengerszint fölé emelkedett, így területén az üledékképződést az eocénig tartó, hosszú lepusztulási és szárazföldi karsztosodási szakasz váltotta fel. Ennek a csaknem 180 millió éves trópusi-szubtrópusi tönkösödési folyamatnak az eredményeként a karsztos térszínen alumíniumban gazdag agyagos mállástermékek halmozódtak fel, amelyeknek bauxitját Pilisszántótól délkeletre az 1950-es évek elején ki is termelték.
