RADNÓTI MIKLÓS (Rónay László)
RADNÓTI MIKLÓS
(Rónay László)
(Rónay László)
Azok közé a költők közé tartozik – sok ilyen volt Európában –, akiket a megpróbáltatások érlelték igazán nagy alkotóvá. „Elaljasult korban” harcolta ki a lélek szabadságát, s a költészet terében valósította meg mindazt, amit a kegyetlen valóság nem engedett.
1909-ben született Budapesten. Édesanyja és ikertestvére belehalt a szülésbe. Az anyanélküliség és lelkifurdalás nyomasztó érzése sokáig elkísérte a költőt. Egy évi reichenbergi tartózkodás után Szegedre került. Az itteni egyetemen két döntő hatás érte: tagja lett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, amelynek vezetője, Buday György, a későbbi neves képzőművész, londoni tapasztalatai alapján a város környéki elmaradott tanyavilágban próbálkozott az angol settlement-mozgalom (a.m. életmódváltásra oktatás) meghonosításával, és fiaként szeretett tanítványa a kor egyik legnagyobb lelki emberének, Sík Sándornak. Szegeden ismerte meg későbbi feleségét, versei Fanniját is. Itt kötött szövetséget barátaival: Baróti Dezsővel, Ortutay Gyulával, Reitzer Bélával és Tolnai Gáborral, akik ugyancsak megbecsült szereplői lettek a korszak irodalmának, később pedig, a költő halála utáni korszakban forrásértékű tanulmányokat, könyveket írtak róla.
Talán az ő költészetére a legjellemzőbbek generációja sokféle stílustörekvései, amelyek később meghiggadtak, klasszicizálódtak. A Jóság c. antológiában még avantgárd verseket közölt, első köteteiben azonban már tudatosan, bár inkább díszletszerűen élesztette föl az antik költői hagyományokat, amelyek kezdeteitől jelen voltak irodalmunkban. Szélesívű képeket alkotott, tájain pásztorok haladtak le a napfényben úszó legelőkről. Természetlírájában a táj hordozta az emberi érzéseket. Ezek az előzmények értek majd be utolsó korszakának nagyszabású verseiben.
Szemléletmódjára első korszakában a Nyugat írói közül elsősorban Juhász Gyula lírája hatott. Részben ezzel magyarázható, hogy szembeszállt az avantgárd formabontó törekvéseivel. Társadalmi politikai nézeteit sokféle, gyakran egymásnak is ellentmondó olvasmányaiból szűrte le. Hamar rá kellett ébrednie, hogy újító elképzeléseit aligha valósíthatja meg akadályok nélkül: 1931-ben Újmódi pásztorok éneke c. kötetének néhány költeménye miatt sajtópert indítottak ellene: „fújt rám az ügyész” – írta a per lefolyására emlékező versében. A bíróság nem kívánta meghallgatni a védelem által kért két szakértőt: Kosztolányi Dezsőt és Sík Sándort, s végül „vallás elleni kihágás” miatt nyolcnapi elzárásra ítélték. A királyi Tábla – részben Sík Sándor Radnótit mentő levelének hatására – a büntetés végrehajtását felfüggesztette. Így a költő nem jutott József Attila sorsára, befejezhette egyetemi tanulmányait, sőt Kaffka Margitról írt disszertációjával a doktori címet is megszerezte.
