MÁSODIK FELVONÁS.
A Kar jő.
KAR.
Angolhon ifjúsága lángra gyúl most,
Szekrénybe zárva a selyemruhák;
Fegyverkovács kell most s mindenkinek
Szivén csak a becsűlet úrkodik;
Eladják most a lóért a mezőt,
A keresztyén királyok tükörét
Kisérve röppenő lábbal, miként
Angol Merkúrok. Mert légben ül a remény,
S kardot rejt, mely markolattól hegyéig,
Császári, grófi s úri koronát
Igér Henriknek és vitézinek.
A frank, meggondolással nézve át
E rémítő előkészűleten,
Félelmiben remeg s halvány eszélylyel
Fordítná el az angol terveket.
Oh Anglia! belnagyság szűk alakja,
Miként egy nagy szívű parányi test,
Mit nem tehetnél a becsűletért,
Ha jó s ha hű volna minden fiad!
De lásd hiányod’! A frank egy üres
Fészket talált benned, mit csábitó
Kincsekkel tölte meg, s három gonosz vér:
Első Cambridge Richard gróf, második
Lord Scroop Masham Henrik, s a harmadik
Northumberland lovagja, Grey Tamás,
Frank zsoldjaért (oh bűnzsold az, bizony!)
A megszorúlt Frankhonhoz esküvének,
S kezöktől hal meg e királyok éke,
Ha szótartó az árulás s pokol,
Mielőtt még Frankhonba elhajóz,
S Southamptonban. – Csak kissé várjatok;
Lerontjuk a távol korlátait
S a színre lépünk. A díj megfizetve;
Az árulók egyeztek. A király
Elindúlt már Londonból és a színt
Southamptonban ütjük föl, kedvesim.
A színpad ott van most, ott üljetek,
Onnan viszünk Frankhonba biztosan,
S hozunk is vissza, megbűvölve a
Szűk tengert, hogy szelíd átútazást
Engedjen: mert, ha csak lehet, mai
Játékunk nem fog gyomrot rontani;
De csak ha a király jő, s nem korábban,
Angolhon ifjúsága lángra gyúl most,
Szekrénybe zárva a selyemruhák;
Fegyverkovács kell most s mindenkinek
Szivén csak a becsűlet úrkodik;
Eladják most a lóért a mezőt,
A keresztyén királyok tükörét
Kisérve röppenő lábbal, miként
Angol Merkúrok. Mert légben ül a remény,
S kardot rejt, mely markolattól hegyéig,
Császári, grófi s úri koronát
Igér Henriknek és vitézinek.
A frank, meggondolással nézve át
E rémítő előkészűleten,
Félelmiben remeg s halvány eszélylyel
Fordítná el az angol terveket.
Oh Anglia! belnagyság szűk alakja,
Miként egy nagy szívű parányi test,
Mit nem tehetnél a becsűletért,
Ha jó s ha hű volna minden fiad!
De lásd hiányod’! A frank egy üres
Fészket talált benned, mit csábitó
Kincsekkel tölte meg, s három gonosz vér:
Első Cambridge Richard gróf, második
Lord Scroop Masham Henrik, s a harmadik
Northumberland lovagja, Grey Tamás,
Frank zsoldjaért (oh bűnzsold az, bizony!)
A megszorúlt Frankhonhoz esküvének,
S kezöktől hal meg e királyok éke,
Ha szótartó az árulás s pokol,
Mielőtt még Frankhonba elhajóz,
S Southamptonban. – Csak kissé várjatok;
Lerontjuk a távol korlátait
S a színre lépünk. A díj megfizetve;
Az árulók egyeztek. A király
Elindúlt már Londonból és a színt
Southamptonban ütjük föl, kedvesim.
A színpad ott van most, ott üljetek,
Onnan viszünk Frankhonba biztosan,
S hozunk is vissza, megbűvölve a
Szűk tengert, hogy szelíd átútazást
Engedjen: mert, ha csak lehet, mai
Játékunk nem fog gyomrot rontani;
De csak ha a király jő, s nem korábban,
| Leend szinünk Southampton városában. | (El.) |
